Gyógynektárral védekeznek a poszméhek a paraziták ellen

A Kew Gardens, a Royal Holloway Egyetem és más kutatóintézetek közös munkájában jelent meg a Philosophical Transactions of the Royal Society B szaklapban az a tanulmány, amelyben egyes nektárok bomlástermékeinek méh-mikrobiomra kifejtett hatását vizsgálták.

Különösen arra voltak kíváncsiak, hogy miként hatnak ezek a nektárok a kizárólag a poszméhek belében élősködő Crithidia bombi nevű parazitára. Ezt a mikroszkopikus élősködőt is csak az 1980-as évek végén fedezték fel, s kiderült, hogy jelentősen csökkenti a királynők családalapítási esélyeit, illetve a fertőzött dolgozók hamarabb elpusztulnak, mint egészséges társaik, különösen akkor, ha egyéb stressz is hat rájuk. A parazita a méhek ürülékén át terjed, és mivel a méhek nektárfogyasztás közben a virágon is ürítenek, ezért könnyen megfertőzhetnek egy másik, ugyanott táplálkozó rokont. Emellett a méheket világszerte szállítják mezőgazdasági célokkal, s ez is hozzájárulnak a paraziták terjedéséhez.

A kutatók kétféle növény, a hárs és a nyugati szamócafa nektárjának hatásait vizsgálták meg, s arra jutottak, e növények nektárjának két összetevője is aktiválódik a nektár emésztése során, illetve a bélmikrobák hatására. A Nyugat- és Dél-Európában honos szamócafa ősszel virágzik és nagy mennyiségű pollenje és nektárja révén fontos táplálékforrás ilyenkor a poszméhek számára. A szamócafa nektárja segítségével képződő anyagot, az unedont a méhek parazitáin közvetlenül (laborban), illetve magukon a poszméheken is kipróbálták a kutatók. Arra jutottak, hogy e vegyület segít megelőzni a parazitafertőzést, ám csupán akkor, ha előtte a méhek bélmikrobáival is találkozott, egyéb esetben a molekula inaktiválódott.

Hasonló felmérést végeztek a hársnektárban található összetevővel, a tiliaziddal is. Ez a vegyület ugyanolyan hatékony volt a parazitafertőzés megelőzésében, ám a hatásmechanizmusa eltért: ezt az anyagot a méhek emésztési folyamatai aktiválták.

Ma már tudjuk, hogy egyes növények teljesebb táplálékforrást nyújtanak a méheknek, más növények pedig, a most feltártakhoz hasonlóan, valamiféle gyógyhatású vegyülettel járulnak hozzá a rovarok egészségéhez. Ahhoz, hogy a méhek és más beporzók számára egyre nehezebben túlélhető, jórészt ember okozta változásokat valamilyen módon ellensúlyozni tudjuk, muszáj megérteni azokat a természetes folyamatokat, amelyek például a méhek természetes mikrobaközösségén keresztül, vagy épp az általuk fogyasztott táplálékon keresztül segítik a méhek életét.