Fenntartható osztrigatenyésztés őslakos módra

Az osztriga nem egyetlen kagylófaj, hanem számos olyan kagyló összefoglaló neve, amelyet világszerte fogyasztanak és tenyésztenek, ma már elsődlegesen ínyencségként. Az osztrigagazdálkodás módszere úgy 200 évre tekint vissza, holott ezen időszakban gyakorlatilag összeomlott a világ osztrigahalászata, részint a túlhalászás, részint pedig a környezetszennyezés és az idegenhonos fajok megjelenése miatt. Vajon milyen módszerekkel lehetne hosszú távon fenntarthatóvá tenni az osztrigatenyésztést? Az osztrigák a partközeli ökoszisztémák fontos jelzőfajai, ám emellett kulturális és gazdasági jelentőségük is nagy világszerte.

A tenyésztésükre azt követően kerülhetett sor, hogy az utolsó jégkor után a tengerszint és a folyók torkolatvidéke (amely e fajok fő élőhelye) stabilizálódott. Ezt követően a világ számos helyén találtak olyan régészeti nyomokat, amelyek szerint kiterjedt osztrigatenyésztés zajlott évezredeken keresztül anélkül, hogy az összeomlás jeleit mutatta volna.

Egy nagy nemzetközi kutatócsoport a Nature Communications folyóiratban közzé tett tanulmány szerint megvizsgált számos régi, őslakosok által fenntartott osztrigatenyészetet, és arra jutott, hogy már 5-10 ezer éve is sok helyen foglalkoztak ezekkel a kagylókkal. A kutatók felmérték, hogy mind Amerikában, mind Ausztráliában az európaiak érkezése előtti időkben miféle módon foglalkoztak az akvakultúra ezen ágazatával. A legősibb ismert osztrigatenyésztő lelőhely a kaliforniai partok közeli Channel-szigeteken található, 11500 éves korral, ám most az utolsó 10 ezer évre koncentráltak a kutatók. Több mint 60 észak-amerikai és 7 ausztrál régészeti lelőhely adatait elemezték. (Fontos tudni, hogy ezek a lelőhelyek csupán egy kis részét képviselték az őslakos osztrigatenyészeteknek, ennek ellenére sem következett be az osztrigaállományban összeomlás.) Felmérték azt, hogy az egyes régészeti lelőhelyeken mikor mekkora volt a tengerszint, összesítették az egyes helyeken talált kagylófajokat és azok mennyiségét, illetve elemezték a kagylóhéjakból álló szemétdombok tartalmát.

Bizonyossá vált, hogy azok a partszakaszok, amelyeket az európaiak érkezésükkor érintetlen vad partoknak hittek, távolról sem voltak érintetlenek, hisz az osztrigatenyésztés révén már évezredes átalakításon estek át, csak épp fenntartható módon.

A kutatók arra jutottak, hogy a jövő osztrigatenyésztésének hasonló módszereket kell követnie, s ehhez a mai őslakos csoportokat kell bevonni azokba a tervekbe, amelyekkel a világ osztrigatenyésztésének jövőjét jelentik. Ez egyúttal azt is elhozhatná, hogy az őslakosok az egykori lakhelyük javaival újra gazdálkodhatnának úgy, hogy közben a környezettel és az élővilággal is pozitív marad a kapcsolatuk.