Kráter-tó rejtőzik az Alföld déli részén

Battonya közelében található egy apró, tengerszemhez hasonló képződmény, a Kráter-tó. Nevével ellentétben azonban a tó nem egy vulkáni kráterben alakult ki. A történet nem hétköznapi: 1961 utolsó napjaiban földrengésszerű óriási robaj törte meg a környék csöndjét... És, hogy mi is történt 60 évvel ezelőtt? Milyen a tó mai arca? A válaszokat a tehetséges ifjú fotográfustól, Koncz-Bisztricz Tamástól tudjuk meg.

A tizenéves fotós, miután többször hallotta a tó történetét, elhatározta, hogy itt az ideje megkeresni ezt a rejtélyes helyet és fotókat készíteni róla. 2021-ben egy havazás utáni januári napon útnak is indult Battonya irányába.

Havas délelőtt volt, amikor odaértem, a táj fagyott volt, és csend fogadott. Madártávlatból, drónnal készítettem a képeket, és mondhatom, igazán különleges lett a látvány: behavazott tájban óriásira nyíló szem, körülötte mint pillák rengetege meredeztek sugárirányban a tarkopasz fák. Nemrég, 2022 áprilisában, amikor újra fölkerestem a battonyai feneketlen tavat, a téli tájhoz és atmoszférához képest hatalmas volt a különbség.

A Battonya és Mezőhegyes között vezető úton értem oda. Tipikus viharsarki látkép: ásító puszta, szántók, olajkutak, elvétve akácerdők. Magam is egy ilyen erdőcske felé tartottam, de az út szélén kis emlékmű hirdette: ez bizony nem egy közönséges alföldi erdő. A táblán ez a felirat: A battonyai 37. sz. kút kitörésének 50. évfordulójára. Nem egy átlagos erdő tehát ez, és a tó sem holmi kis tavacska. Csak madárcsicsergést lehetett hallani, és néha egy-egy elsuhanó autó moraját. A tóhoz közeledve egyre hangosabb és intenzívebb lett a madárdal. Séta közben egyszer csak valami zajosan matató állatra lettem figyelmes az egyik fa tetején: egy nyest mászkált fáról fára, nagyon közel volt hozzám. Odaértem a Feneketlen-, másik nevén Kráter-tó pereméhez, és lenéztem. Döbbenetes volt a látvány, gondolom, leginkább a kísérteties dimenziók miatt. A kráter átmérője alig több mint félszáz méter, ám a mélysége végtelen – pontosabban a mai napig nem ismert, mert a búvárok sem tudtak lejutni az aljáig.

Keresztben apró, lefelé felfoghatatlanul mély, a Föld gyomrába hatol – beleborzongtam a gondolatba. Az ásító tavat tehát könnyűszerrel körbe lehet sétálni, meg is tettem rögtön. Közben fészekanyagot gyűjtő kék cinegékre lettem figyelmes, pár méterrel odébb két barátposzáta eszegetett egy már zsengén zöldellő bokorban. Az egyik szakaszon nem is volt olyan meredek a partoldal, le tudtam ereszkedni a vízhez. Rengeteg fa dőlt ki annak idején a kráter körül, egyre leültem, és ahogy fotózáskor szoktam, csak figyeltem, és közben igyekeztem beleolvadni a környezetbe. Sok-sok varangy és más béka kezdett kuruttyolni, már ahogy a víz közelébe értem. Megjelent néhány légivadász is, párosodni is kezdtek hamar, jelezve, hogy itt a tavasz. A mocsári teknősök is érezték: kiültek a vízbe lógó ágakra sütkérezni.
De honnan ez a tó? Utánanéztem, mielőtt útnak indultam, és most közre is adom a sztorit, mert izgalmas. Hatvan esztendeje, 1961 decemberében történt, hogy a zengzetes nevű Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt alföldi üzeme kutatófúrásba kezdett Battonyánál.

„Battonya – 37. sz. fúrás” volt a művelet hivatalos megnevezése, a helyszín pedig „Mezőhegyes és
Battonya között a 48-as erdő széle”. Az lett a próbafúrás vége, hogy 900 méteren, tehát csaknem egy teljes kilométernyi mélységben hirtelen megszorult a fúrószár. Próbálták kiszabadítani, azaz „menteni”, de közben földgáz tört fel a mélyből óriási erővel, iszapot, vizet, kőzetdarabokat, sőt nagy kőtömböket is föllövellve. Egyre-másra következtek a hatalmas robbanások, túlvilági fényük az egész környéket bevilágította. A próbafúrásnál dolgozók igyekeztek sűrített fúróiszappal elrekeszteni a kizúduló gáz útját a fúrólyukban, csakhogy a hangsebességgel föltoluló gáztömeg a fúrószár acélanyagához súrlódva hirtelen begyulladt, és iszonyatos, negyvenméteres lángcsóvával az égbe tört.

Katasztrofális volt a következmény: a fúróberendezés fémje a rettenetes hőhatásra meglágyult, sőt teljesen megolvadt, és a fúrószerszámokkal együtt ijesztő robajjal bedőlt a mélységbe – szó szerint elnyelte a föld. A helyi tűzoltóság és a honvédség is segédkezett az oltásban, senkinek nem esett baja. A közelben álló fák mind leégtek, a kitörés helyén tátongó kráter idővel feltöltődött talajvízzel: megszületett a battonyai Feneketlen-tó.
Nem tudni, milyen mély lehet, fürdeni, horgászni nem szabad a vizében, de szép és nyugalmas hely, jó szívvel ajánlom minden természetkedvelőnek.

Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.