Rejtelmes tolnai löszvölgyek, dombok és homokvidékek
A tátorján virágzó tövei olybá tűnnek fel messziről a domboldalon, mintha legelésző bárányok kószálnának szerteszét. A rátalálás örömét még fokozzák a szennyes ínfű és az érdes csüdfű foltjai, amelyek szintén védett lösznövények.
A Tolna megyei Gyapa melletti löszvölgy-rendszerben nem is olyan rég találták meg a tátorján szép állományát, amely fölött már vészharangot kongattak. Pedig még négykézláb sem kellett keresni, mint mondjuk a holdrutát, ami egy zöldben zöld típusú mütyür páfrány.
A másik titkos löszvölgy a Fejér megyei Nagykarácsony mögött található. Alján, mint minden rendes völgynél egy névtelen ér folyik, oldalán birkák legelnek (ez esetben tehát nem tátorjánok).
A völgytetőn pedig a borzas macskamenta bokrocskái díszlenek. A növény őshonossága sokáig kérdés volt, pedig élőhelye kimondottan az a rövidfüvű sztyepprét, ahol közeli ukrán rokona a keleti macskamenta díszlik. A megtalálás öröme itt is egy kicsit olyan holland mélyföldi feeling, egy búzatábla sarkában kell beereszkedni, helyes régivágású gyomok között, mint a lángszínű hérics és a poloskafű. Ugyanezen löszformációk sokkal látványosabbak a Duna paksi és Baja alatti szakasza fölé magasodva, például Dunaszekcsőnél.
Löszfalak és dombok között kalandozhatunk a Szekszárdi-dombvidéken is, ahol szekerek vájták ki századokon keresztül az utakat egyre mélyebbre és mélyebbre, vagy éppen a lesiető vízfolyások formálták azokat mély árkokká, Mészöly Miklós műveiben következetesen „szurdik”-ként szerepelve.
Ha kicsit még távolabb merészkedünk nyugat felé rejtelmes településekkel is fogunk találkozni. Nagyszékely zsákfalu, valamikor szállodával, gimnáziummal hentesbolttal és nagy présházi élettel.
Errefelé a hegyeket is elrejtették. Akácosok mögött lapulnak, mint a németkéri Látóhegy vagy az ennél kisebb, bikácsi Ökör-hegy. Igazából kedves homokkupacokról van szó, amelyek sikeresen átvészelték az akáctelepítést. Növényzetük teljes mértékben lenyűgöző. Sehol nem láttam még ilyen hatalmas homoki árvalányhaj mezőket, amelyet tavasz végén a báránypirosító kék virágai színeznek (feloldva a színbéli ellentmondást: bárányt igazából a gyökere pirosítja, amellyel régebben jelölték is az állatokat). Az Ökör hegyen a ritkább fajok közül a pusztai meténggel, a homoki cickafarkkal és a homoki nőszirommal találkozhatunk, valamint érdekes szenderekkel és medvelepkékkel.
Később, ősz felé, amikor a kisült homokfelszínek új erőre kapnak, látványos és kevésbé látványos dolgok mutatkoznak együtt, a botanikus szívének egyaránt kedvesen – mint a kék szamárkenyér és a homoki bakszakáll (látványos szekció), valamint a gyíkpohár és kétféle poloskamag, amelyikből a fényes leginkább egy kupac összegabalyodott piros drótra emlékeztet, ősztájt (látványtalan szekció).
Csak a teljesség kedvéért essék szó a közeli nagydorogi Szenes-legelőről, ahol a csupasz, nedves homokfelszíneken a tarka zsurló él az eleddig felsoroltakon kívül.
Kulturális hagyományok vezérlik a fészeképítést
A csoportokban fészkelő szövőverebek egyes kis csoportjai sajátságos fészeképítő stílust alakítanak ki.
A helyi klímától függ a kikelő teknősök mérete
A veszélyeztetett tengeri teknősök embriói tojásban zajló fejlődésük során számos környezeti, időjárási tényezőre reagálnak.
Ritka rákfaj él hegyi patakjainkban
A patakok kiszáradása és szennyezettsége miatt a faj egyedszáma csökkenést mutat.
Kezdődik az őszi daruszezon
Már lehet jelentkezni a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság darunéző túráira.
Ősi génnek köszönhetik a pókok karcsú derekukat
A pókok teste a klasszikus szépséget idéző homokóra alakú, amelyet egy új kutatás szerint egy ősi génnek köszönhetnek.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
