Lehet, hogy mégsem olyan jó navigátorok a tengeri teknősök

A biológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy egyes állatok, például a tengeri teknősök, miként képesek jól tájékozódni hosszú útjaik során. Egy új tanulmány alapján valójában nem mindegyik teknősfaj tudja, hogy merre tart – számol be a The Guardian.

Graeme Hays, az ausztráliai Deakin Egyetem munkatársa és kollégái a közönséges cserepesteknősök mozgását elemezték a Chagos-szigeteki fészekrakó területeiktől a szintén az Indiai-óceánon található táplálékkereső helyeikig. Az eredmények azt mutatják, hogy az állatok a rövid utakon gyakran tekervényesen, hosszadalmasan utaznak, ami azt sugallja, hogy a nyílt vízen nem tökéletes az állatok navigációs képessége.

A teknősök jellemzően a szükséges távolság kétszeresét tették meg célhelyükig, az egyik példány pedig 1306 kilométert úszott, hogy elérjen egy, a kiindulási pontjától csupán 176 kilométerre fekvő szigetet. A kutatók 22 egyedet jelöltek meg nyomkövetővel, és műholdakkal figyelték őket.

A tengeri teknősök jellemzően nem egyazon területen keresnek táplálékot, illetve raknak tojásokat. Hays szerint amennyiben a vizsgált példányok tökéletes navigátorok lettek volna, valószínűleg közvetlen útvonalat választottak volna. A szakértő hozzátette, a megjelölt állatok 4-5 hónapja nem ehettek.

Hays úgy látja, az eredmények megerősítik: a teknősök szinte biztosan geomágneses térkép alapján tájékozódnak, annak felbontása viszont nem az igazi. Az állatok navigációs rendszere egyenes vonalú utat nem tesz lehetővé, de jelez, ha nagyon eltérnek a céltól.

A térségben szintén előforduló közönséges levesteknősök sokkal nagyobb távolságra vándorolnak, mint a cserepesteknősök. Utóbbi fajnak ugyanakkor nehezebb dolga van, mert kicsi, specifikus, nehezen elérhető helyszíneket céloz meg.