Lódarázs zümmögését utánozza egy denevér

A mimikri egyik célja az, hogy egy állat egy nálánál veszélyesebbre hasonlítson, s ezzel megelőzze azt, hogy a ragadozói megtámadják, ám ez az első olyan ismert eset, amelyben egy emlős egy rovart utánoz ilyen riasztási céllal.

Egy olasz kutatócsoport a Current Biology folyóiratban számolt be erről a különös esetről, amelyet a közönséges denevér (Myotis myotis) hangutánzó mimikrijeként könyvelhetünk el.

Danilo Russo, a Nápolyi II. Frigyes Egyetem ökológus szakembere denevéreket vizsgált egy egész más célú kutatáshoz, és azt vette észre, hogy amikor meg akarta fogni a denevéreket, azok darázs zümmögésére hasonlító hangot adtak ki. A furcsa hang gyanús volt a kutatónak, azt feltételezte, hogy a denevérek szándékos, riasztó hatással adnak ki darázshangokat, ám ezt az elméletet ellenőrizni is kellett.

Először is Russo és kutatótársaik összehasonlították a denevér riasztó hangját a lódarázs (Vespa crabro) hangjával: ugyan a két hang nem volt azonos, ám, ha csak azokat a frekvenciákat hasonlították össze, amelyeket a denevérek fő ragadozói, a baglyok meghallanak, az egyezés szinte tökéletes volt! A kutatók ez alapján már bátrabban feltételezhették, hogy valóban a baglyok megtévesztését és elijesztését szolgálja a zümmögés.

Eztán persze azt is meg kellett vizsgálni, hogy a bagoly, amely alapértelmezetten kerüli a lódarazsat, miként reagál a különféle zümmögésekre.

Ennek vizsgálatához a denevérek és a darazsak zümmögésének hangfelvételeit, valamint a denevér egyéb élettevékenységei során kiadott hangjainak felvételeit is lejátszották fogságban tartott baglyok számára. Megfigyelték azt, hogy miként reagáltak a madarak e hangokra: amikor normál hangokat adott a denevér, a bagoly bátran megközelítette a hangszórót, ahonnan a hang jött, ám, amikor a darázszümmögést, illetve az ezt utánzó denevérhangot adta ki a hangszóró, a madarak rendre távolabb húzódtak.

Alapesetben az olyan rovarok, mint a darázs is, figyelmeztető színeket viselnek, azonban ezek éjszaka nem olyan feltűnőek, mint nappal, ezért a baglyok nem a színek alapján reagálnak rájuk. A darazsakra számtalan más rovar igyekszik épp ezért hasonlítani (nézzünk csak meg néhány zengőlegyet, ezeket az emberek java is összetéveszti a darázzsal, a hasonló csíkos minta miatt). A denevér azonban az éjszakai látási viszonyok miatt nem erre a külső jelre, hanem a darázs hangjára alapozta a mimikrijét.

A baglyok a természetben is elkerülik a lódarazsakat, ezért egyáltalában nem meglepő, hogy a zümmögésük, még ha csak egy denevér utánozza is, ugyanolyan riasztó hatású. A dologhoz érdemes azt is figyelembe venni, hogy a lódarázs is kedveli a fák üregeit (fészeképítésre), ugyanazokat, amelyeket a denevérek is pihenésre használhatnak.

A felfedezés érdekessége az is, hogy nemcsak az akusztikus mimikri különleges példáját láthatjuk ez esetben, hanem azt is, hogy az utánzás során a ragadozó, az utánzott és az utánzó állat hármasa kifinomultan összehangolódik, és az utánzó csak azt utánozza le, amelyet a ragadozója képes érzékelni. Erre már számos példa akadt más mimikriknél is, ám pont emiatt, az ember érzékszerveinek állatokétól eltérő működése okán, időnként különösen nehéz észrevenni az ilyen eseteket.