Háziállat-gének vad bölényekben

A megmaradt bölények jó részét ebben a kritikus időszakban két nemzeti park, illetve jórészt magánfarmok tartották, és ez utóbbi helyeken előfordult, hogy a velük együtt tartott szarvasmarhákkal párosodtak.

A Texas A & M Egyetem kutatói nemrégiben összehasonlító vizsgálatokat végeztek vadon élő bölények mindegyik történelmi vérvonalának képviselői és szarvasmarhák genomja közt, s ebből világossá vált, hogy minden bölény genomja tartalmaz egy keveset a szarvasmarhák génjeiből.

„A kutatásunk egyértelműen bizonyítja, hogy azok, akik az 1800-as évek végén a bölények túlélését lehetővé tették, egyúttal azért is felelősek, hogy szarvasmarha-gének kerülhettek a bölény-genomba” – mondta James Derr, a Scientific Reports hasábjain bemutatott kutatás egyik vezetője.

A kutató két évtizeddel ezelőtti vizsgálata még azt találta, hogy voltak a mai népesség alapjául szolgáló 19. századi csoportok közt olyanok, amelyek szarvasmarhagén-mentesek, ám a modern, kifinomultabb génvizsgálatokból kiderült, hogy az összes ma élő bölénybe jutott e háziállat-génekből, legalább egy kevés.

Az eredmény a bölények modern kori védelme szempontjából jó hír. Eddig a korábban érintetlennek hitt csordákat teljesen elkülönítve tartották a többitől a tiszta vérűség megőrzése végett, most viszont már tudjuk, hogy nincs erre szükség a továbbiakban. Ezzel az állatok genetikai sokfélesége is javulhat, és így a faj hosszú távú megőrzését lehet bebiztosítani.

A 19. századi marhatenyésztők szándékosan pároztatták a szarvasmarháikat a bölényekkel, így akartak jobb húsmarhákat kinemesíteni – ez utóbbi célt nem érték el, de a szaporodás sikeres volt. Azután, amikor az USA rádöbbent, hogy kihalhatnak a bölények, és tenni kell valamit ez ellen, már jóformán csak a farmokon élő egyedek voltak, amelyek ekkorra már „beszivárgott” szarvasmarha-génekkel rendelkező hibridek voltak.

A marhatenyésztési célok azonban valószínűleg megmentették a bölényeket a kihalástól. Úgy tűnik, a farmokon tartott állatok nélkül szinte bizonyos, hogy eltűnt volna mára ez az állatfaj. A bölényeket ugyan a nemzeti parkokban szabadon járó állatoknak ismerjük ma már (ismét), ám az egyedek legnagyobb része ma is farmokon él, és húsállatként szolgál a tenyésztői számára. A legtöbb farmon csak pár tucat állat él, de van olyan, több államot átívelő farmhálózat, amely 45 ezer tenyésztett bölényt birtokol.

A felfedezéssel azonban nemcsak a hús célból tartott bölények tenyésztői járnak jól, a jobban tervezhető állomány miatt, hanem a vadon élő bölények fennmaradását célzó törekvések is új lendületet kaphatnak.