Miként választ zsákmányt a szúnyogfaló pók?

A pók, legyen akár csupán kisujjkörömnyi méretű, igen komplex adatfeldolgozást végez, a képességeik azonban még a kutatókat is meglephetik. A Floridai Egyetem pókokat kutató entomológusa, Lisa Taylor e képességek megismerésével foglalkozik. „Egészen apró állatok, még kisebb aggyal, és olyan érzékszervekkel, amelyek működését nem igazán értjük.” – mondta Taylor. Ő és kutatótársai terepi megfigyeléseket végeztek egy afrikai ugrópók, az Evarcha culicivora táplálkozási szokásairól – a faj nevében is hordozza étrendjét, a culicivora szúnyogevőt jelent – az eredményeik pedig az Animal Behaviour szakfolyóiratban láttak napvilágot.

A kutatók éveken át figyelték a pókfaj egyedeit, s kiderült, hogy szinte csakis szúnyogokat zsákmányoltak, ez azonban nem túl meglepő. Ez az ugrópók tovább ment: azokat a szúnyogokat kereste, amelyek vöröslő potrohukkal kitűntek – vagyis a frissen szívott vérrel teli nőstényeket!

A kutatók a pók élőhelyén, Kenyában végeztek vizsgálatokat, kíváncsiak voltak arra, miként képes választani az állat. Ehhez a szúnyogokat (amelyek nemcsak vért szívnak, hanem nektárt is fogyasztanak) színezett cukros vízzel etettek: egyik felük vérpiros festékkel színezett, másik felük tiszta (színtelen) „nektárt” kapott. Ezután e szúnyogokat, illetve vérrel etetett egyedeket is preparálták, majd felajánlották az ugrópókok eleségeként, és megvizsgálták, melyiket részesítik előnyben.

A megfigyelések arra mutattak, hogy a pókok legtöbbször a piros potrohú szúnyogokra vetették rá magukat (90 százalékban), ám nem volt különbség abban, hogy a szúnyogok festett nektárt vagy vért ittak-e előtte, a lényeg az volt, hogy megfelelő árnyalatú piros legyen a potrohuk! Ez esetben tehát nem a vérszag vezethette a pókokat nyomra, hanem a szín.

Miért is érdekes ez a felfedezés, azon kívül, amiért mindenféle biológiai csoda izgalmas? Az alig fél centis kis ugrópókok kimondottan azokat a szúnyogokat (Anopheles nembe tartozókat) vadásszák, amelyek több, a vérszívás útján terjedő betegséget is terjesztenek. Ezen felül nemcsak egyszerűen gyérítik a szúnyogállományt ezek a kis nyolclábúak, hanem a vérszívó nőstényeket részesítik igen nagy előnyben, vagyis a betegségek terjesztésében élenjáró egyedeket kapják el, csökkentve ezzel a szúnyogok betegségterjesztő-képességét.

Vajon mi vezethetett el ehhez a viselkedéshez? A pókok számára a szúnyog vérszívás utáni vérkincse plusz táplálékot jelent, ez kézenfekvőnek is tűnik. Azonban valami olyan pluszt is adhat, ami a pókok utódainak túléléséhez jelent segítséget! Fogságban tartott egyedeknél már korábban megfigyelték, hogy amelyek csak vér nélküli szúnyogot fogyaszthattak, azok utódai nagyobb arányban pusztultak el, sőt, két generáció után teljesen kihaltak e csoportok. Valami tehát van a szúnyogok szívta vérben, ami szükséges a pók-utódok egészségéhez. Emellett, egy korábbi vizsgálat szerint, az Evarcha culicivora azt követően, hogy vérrel telt szúnyogot fogyasztott, valamiért vonzóbbá válik az ellenkező nemű fajtársak számára.