Ha nem vigyázunk rájuk, eltűnhetnek

A kipusztulás veszélye fenyeget néhány fajt hazánk területén, jelen írásomban ezekre szeretném felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét, hiszen ezeket csakis együtt lehet megvédeni.

Díszes tarkalepke (Euphydryas maturna)
Állománya az elmúlt időszakban Közép-Európában így hazánkban is radikálisan lecsökkent. Speciális életciklusú faj. Élőhelyigénye is különleges, kötődik a keményfás ligeterdőkhöz, gyöngyvirágos tölgyesekhez, továbbá a virágos kőrises karszterdőkhöz. Fontos megemlíteni, hogy ezeknek a szegélyzónáiban találja meg életfeltételeit, ezért fontos az erdőszegélyek megfelelő védelme a faj megőrzése szempontjából. Pontos állományfelmérések napjainkban zajlanak hazánkban, szerencsére élőhelyeinek nagy része védelem alatt áll. Az aktív védelem segíthet abban, hogy e színpompás lepkefajt ne soroljuk néhány év múlva a kipusztult fajok közé.
Szürke hangyaboglárka (Maculinea alcon)
Ez a lepkefaj speciális életmódja miatt került aktuálisan veszélyeztetett helyzetbe. Nagyon speciális igényű lepkefaj, amely kötődik tápnövényéhez a kornistárnicshoz, mivel a lepke petéit az nyárutón virító kornistárnicsra helyezi el, majd ezeket a kis fehér petéket, amelyek lehullnak a talajra a hangyadolgozók elhurcolják a termeszükbe ahol kakukkfiókaként, nevelik tovább. Ez azt jelenti, hogy a lepkehernyó a hangyalárvák viselkedését utánozva, a hangyadolgozókkal neveltetik fel magukat. A lepke hernyója a hangyabolyban bábozódik, majd a következő év júliusának végén újból imágóként kel szárnyra. Élőhelye nagyon beszűkült, hiszen csak azokon a lápréteken és mocsárréteken él, ahol tápnövénye a kornistárnics csak nagy tömegben van jelen.

Békászó sas (Aquila pomarina)
Költőállománya hazánk területén a kilencvenes évek elején még százötven pár körül mozgott, napjainkban azonban 15-20 párra tehető. A békászósas hazánkban nem számított a gyakori költőfajok közé, azonban e drasztikus állománycsökkenését még a szakemberek is csak találgatni tudják. Kizárólag a zavartalan erdőkben költ, ahol a legkisebb zavarás is előfordul, elhagyja fészkét és eltűnik költőterületéről. Minden bizonnyal néhány év múlva sajnálatos módon eltűnhet hazánkból mint költőfaj. A Kárpát-medencén kívül Erdélyben „nagyobb” számban költ. A ragadozómadarak közül csak a békászó sasnál figyelhető meg, az úgynevezett káinizmus, azaz a testvérgyilkosság. A korábban kikelő sasfióka a nála pár nappal később kikelő, gyengébb társát megöli. A bibliai Káin-Ábel testvérgyilkosságról ered az elnevezés.

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)
Tőzegmohás lápok ritka növénye, sajnálatos módon két kezünkön meg tudjuk számolna hazai előfordulási helyeit, hiszen annyira megritkult. Rovaremésztő növény, vagy ahogy a nagyközönség ismeri húsevő. Apró kis ragadós mirigyeibe ha a parányi rovarok rámásznak, rászállnak örök csapdába esnek, onnan nincs menekvés. A növény a rovarok testnedveit dolgozza fel, ez jelenti táplálékát. A közelmúltban pusztult ki végérvényesen hazánk flórájából egy másik harmatfű, nevezetesen a hosszúlevelű harmatfű (Drosera anglica), sorsa akkor pecsételődött meg a Tapolcai-medence egyik lápteknőjében, mikor a bányászat a kiemelte a karsztvizeket, ennek hatására élőhelye kiszáradt. Reméljük, hogy fajtársa nem jut erre a sorsra.

Hazánk élővilága a mai felgyorsult világban veszélyben van, természeti környezetük ezer sebből vérzik. Figyeljük oda jobban környezetünkre, hogy unokáinknak tudjuk még mit mutatni e földi csodákból.