Komodo rájái
A világ legismertebb rájafaja a tengeri megafauna része, bár világszerte elterjedt, a státusa veszélyeztetett.
Az indonéz Komodo Nemzeti Park 3 nagy és 26 kisebb szigetet, valamint a környező tengert foglalja magában, világörökségi helyszín. Bár eredetileg a komodói varánusz élőhelyeként kapott védettséget, ám a terület a világ egyik legsokszínűbb tengeri faunájának is otthont ad, így ma már távolról sem csak a híres gyík miatt izgalmas a park. Egy újonnan, a PeerJ folyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint a manta (Mobula alfredi), vagyis a világ egyik legnagyobb rájája, az ismertebb atlanti ördögrája „testvér” faja számára rendkívül fontos e védett terület.
Egy nemzetközi kutatóintézetek és civil kutatók bevonásával készült vizsgálat arra derített fényt, hogy a manta legnagyobb gyülekező helye a Komodo Nemzeti Parkban található. Az akár 5 méteresre is megnövő rája kedveli a sekély, partközeli vizeket, és rendszeresen felkeresik azokat a tisztító állomásoknak hívott pontokat, ahol az egyes zátonylakó halak megtisztogatják a bőrüket a parazitáktól, s lerágcsálják az elhalt bőrdarabokat róluk. E helyek közelében zajlik a ráják udvarlása, párzása is, egy másik helyen pedig a fiatal egyedek gyülekeztek. Mivel a ráják egész évben a szigetvilág közelében tartózkodnak, ezért versenytársat is jelentenek a turizmusban a komodói sárkányok számára.
Ennek köszönhető a kutatási eredmény is: a kutatók a búvárkodni érkező turisták helyi vezetőivel vették fel a kapcsolatot, és az egyes búvárok által készített rájafelvételeket gyűjtötték össze. A ráják bőrének mintázata egyedi, így a fotók alapján jó részük azonosítható, ezzel pedig fel lehet mérni az itt tartózkodó állományt. Közel 4000 fotó alapján 1085 ráját tudtak beazonosítani a szakemberek, a felvételek egy nagy adatbázisba is bekerültek, nemcsak az egyedek azonosítása végett, hanem azok előfordulási helye és ideje rögzítése céljából is.
„Az emberek imádják a mantákat, az óceán egyik ikonikus állatfaját. Azzal, hogy egyre többen érdeklődnek a könnyűbúvárkodás iránt, és egyre megfizethetőbbek a víz alatti kamerák is, lehetőség nyílt arra, hogy a turisták által, a nyaralásuk során készített fotók és videók felhasználásával olcsón és könnyen tudjunk adatokat gyűjteni” – mondta Dr. Andrea Marshall, a tanulmány egyik szerzője.
Ezzel egy komplett adatbázis születhetett, amelyből meg lehetett állapítani, hogy az egyes egyedek mikor és merre jártak, s kiderült, hogy melyik állat mely helyszínt részesíti előnyben.
Bár a park területén hosszú ideje tiltott a halászat, azért ne higgye senki, hogy ettől még nem halásznak: a ráják mintegy 5 százalékán van olyan állandó sérülés, amely a halászathoz köthető, halászati felszerelések okoztak.
A növekvő turizmus persze nem a legjobb a rájákra nézve, ezért a hatóságok 2019-től korlátozták azt, hogy hány hajó üzemelhet és ezek hány látogatót szállíthatnak el a ráják élőhelyére. Erre azért volt szükség, hogy a ráják táplálkozását és párzását ne zavarják túlzottan. Számos olyan szabályozót vezettek be, amelyre, s az így szerzett tapasztalatokra, a világ más rájás élőhelyein is szükség lehet.