Ideje a gombákra is gondolni a természetvédelemben!

Senki előtt sem titok, hogy a bioszféránk súlyos helyzetben van: az emlősök 26, a madarak 14, a kétéltűek 41 százaléka veszélyeztetett leginkább az emberi tevékenység és a klímaváltozás miatt. Azonban más létformák is súlyos nyomás alatt állnak, de ezeket nehezebb számba venni, megvizsgálni – számolt be a The Conversation hasábjain a Nyugat-Virginiai Egyetem három mikológus kutatója. Számos felmérés figyelmeztet az ízeltlábúakat fenyegető tömeges kihalásra is, aztán ott vannak még a gombák, amelyekből 2-4 millió faj lehet bolygónkon, de csupán 150 ezernek van tudományos leírása, besorolása.

Mind az élelmiszeriparban, mind az orvostudományban hatalmas feladat hárul a gombákra, de az élesztőn és a csiperkén kívül nem sokról veszünk tudomást, pedig a gombák rendkívül sokrétű kapcsolatrendszert alakítottak ki az élővilág más tagjaival. E viszony lehet jótékony, ártó vagy semleges hatású is a gomba partnerei számára, legyen szó tapló, penész, élesztő, vagy épp a kalapos gombák kapcsolatairól, de talán nem túlzó azt mondani, hogy a gombák lebontó munkája és a tápanyagok újrahasznosításában végzett feladatai nélkül bolygónkon az élővilágot észre se vennénk.

Bár a boltokban a zöldségek közt találjuk a gombát, távolról sem növények, sőt, bizonyos szempontból közelebb állnak az állatokhoz. Azonban számos tulajdonságuk elkülöníti őket, mint például a szaporodásuk, vagy épp az a módszer, ahogy a tápanyagokat magukhoz veszik, enzimjeiket a környezetbe juttatják, miközben magukba szívják az enzimek által készített cukrokat. A gombák rendkívül változatos világa azzal is jár, hogy sok köztük a formabontó.

Alapvető ökológiai szerepükre jellemző, hogy a növényi gyökerekkel évszázmilliók óta szoros kapcsolatban állnak, lebontják az állati és növényi maradványokat s visszaadják azok anyagait a talajnak, ahonnan más élőlények ismét magukba építhetik. A gombák azon kevés lények közé tartoznak, amelyek képesek a fák merevítőanyagát, a lignint lebontani, nélkülük az erdőkben halomban heverne a fatörmelék.

Egyes gombafajok állatokkal alakítanak ki kölcsönösen előnyös kapcsolatot, mint például a Flavodon ambrosius nevű faj, amely gombatermelő bogarakkal épített ki jó viszonyt és képes kiszorítani más farontó gombákat, ennek következtében a bogarak nagy kolóniákat építhetnek ki. Hasonló viszony áll fenn a levélvágó hangyák és az általuk összehordott növényi anyagon termesztett Leucoagaricus gongylophorus gombák közt is

Azonban a gombákról alig tudunk valamit. Képzeljük el, hogy egy 4 millió darabos kirakóst kell összeraknunk úgy, hogy a daraboknak csak 3-5 százalékát ismerjük! Képtelenség így átlátni a rendszerüket, felmérni a funkcióikat és a státusukat. A Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) vörös listáján mindössze 551 gomba szerepel – ezt a számot 58 343 növényhez és 12 100 rovarhoz viszonyítsuk! Ráadásul ezek a fajok is legnagyobb részt a gombák csak egy szűk rétegéből valók.

A gomba szó hallatán egy kalapos jelenik meg a lelki szemeink előtt, holott ez csupán az élőlény termőteste, szaporítószerve (mintha csak az anyaméh jelenne meg előttünk, amikor az emberre gondolunk), ám a legtöbb gomba egyáltalán nem hoz termőtestet, sőt, nem is látjuk őket, mivel mikroszkopikusak. Ez utóbbiak azok, amelyekről mintha tudomást se vennénk. Ugyan a kórokozó gombákat részint ismerjük, a jótékony hatásúakról szinte semmit se tudunk. Fontos volna az átlagembereket is jobban informálni a gombákról, hogy ne csak azt kérdezzék, vajon mérgező vagy ehető-e egy faj, hanem azt is, hogy vajon védelemre szorul-e?

A gombák az élővilág tagjai közti kooperációt szimbolizálják, arról mesélnek nekünk, hogy minden minden mással összefügg, s a földi élet számára ezek nélkülözhetetlen dolgok.