A királylepkék vándorlását is megzavarja a fényszenny

Az régóta ismert, hogy az éjjel vándorló állatokat nagyon megzavarja a mesterséges fény (például a kikelő tengeri teknősöket, vagy az éjjel repülő vándormadarakat), ám a fény hatása biológiailag összetett, ezért egy kutatócsoport arra volt kíváncsi, vajon a nappali vándorlókra miként hat a fényszennyezés. A királylepke (Danaus plexippus) a bolygó egyik legfantasztikusabb, több generációs vándorútját járja be évről évre, mexikói telelője és az USA-Kanada területén lévő szaporodó helye közt, oda-vissza. Az elképesztő navigációs képességű rovarokról nemrégiben kiderült, hogy nappali repülésük ellenére nagyon is érzékenyek a fényszennyezésre.

A Cincinnati Egyetem kutatói arról számoltak be egy újonnan, az iScience folyóiratban publikált tanulmányban, hogy az éjszakai világítás megzavarja e lepkék bioritmusát, s e bioritmus irányítása alatt álló vándorlási ösztönt. A kutatók úgy találták, hogy azok a lepkék, amelyek éjjel kivilágított hely (ehhez elég egy bejárati ajtó feletti lámpa is) közelében pihennek, azoknak másnap megzavarodik a tájékozódása. A mesterséges fény átalakítja azokat a biológiai folyamatokat, amelyek hatására a lepke tudja, mikor kell útnak indulnia és mikor megpihennie. Néhány éve derült csak ki, hogy a lepkék a Nap égi állása alapján ismerik fel a vándorláskor a kívánt útvonalukat, ehhez pedig az állatok bioritmusa, időérzéke igen lényeges adalék.

„Arra jutottunk, hogy egy építkezésen éjjel világító reflektort a lepkék összetévesztik a Nappal” – magyarázta Patrick Guerra adjunktus.

Az alapján, ahogy az ember nappal, a virágok felett összevissza cikázó lepkéket lát, nehéz elképzelni, hogy pontos úti tervhez ragaszkodva repülik végig a telelőhelyükre vezető több ezer kilométeres utat. Nagyon sok lepke útja városokon vezet keresztül, így ezen állatokat tömegesen zavarhatja össze a fényszennyezés. A lepke éjszaka, sötétben termeli azokat a fehérjéket, amelyek a belső iránytűjük pontos működését garantálják, emiatt zavarodnak össze azok a lepkék, amelyek mesterséges fényben töltik az éjjelt. A kutatók szerint a lepkék a fény hatására olyan változásokat élnek át, mint az utazók által megélt jet lag, amikor több időzónát átlépnek, pár óra alatt, egy légi út alkalmával.

Nem a királylepke az egyetlen olyan rovar, amely több generáción keresztül tartó vándorutat jár be, sőt, meglehetősen gyakori ez a típusú vándorlási stratégia, csak épp ritkábban figyeljük ezeket, mint az ikonikus királylepkékét. Ilyen például a tavaszonta hazánkban is megjelenő bogáncslepke (Vanessa cardui), amely 6 generációján át jut el Afrikából a sarkkörig és vissza, vagy egy észak-amerikai szitakötő, az Anax junius vándorlása, amelynek három generációja járja be a faj lakóhelyét.