Kiderítettük, miben különbözik e három kisragadozó

Nyest, nyuszt vagy hermelin? Mindhárom karcsú, őshonos kisragadozónk, első ránézésre valóban nehéz megkülönböztetni őket egymástól, pedig hasznos lehet a különbségek szemrevételezése, elég csak arra gondolni, hogy akad köztük vadászható és védett faj is.

Mindháromnak jó az alkalmazkodóképessége, a táplálék terén nem válogatnak, így a kisemlősöktől a gyümölcsökön, tojásokon és madárfiókákon át, gyakorlatilag mindent elfogyasztanak. Akkor most nézzük meg, melyek a jól felismerhető különbségek a három faj között!

A nyest (Martes foina) az egyetlen vadászható ragadozó közöttük, és az ember közelében, településeken is vele találkozhatunk a leggyakrabban. Kiválóan urbanizálódtak, megtanulva a lakott területek adta lehetőségeket. Szívesen beköltöznek a padlásterekbe, hangoskodásukkal nem kevés bosszúságot okozva, sőt különös vonzalmat éreznek a gépjárművek motorterében található vezetékek megrágcsálására, ezzel anyagi károkat okoznak.
Azt, hogy miért olyan csábítók számukra a vezetékek pontosan nem tudjuk, az egyik elmélet szerint a territorialitással és annak megjelölésével van összefüggésben (nem véletlen, hogy az erdőben járva, ha kövön találunk piros bogyós gyümölcsöket tartalmazó ürüléket egészen biztos, hogy nyesttől származik), a másik szerint a vezetékek anyagában keresendő a megfejtés. Mindenesetre számos házi praktika és célirányos ultrahangos, vagy szaganyagos riasztó módszer létezik a távoltartásukra.
Főként éjszaka aktív ragadozók. Jellegzetes külső bélyegük a mellkason található, széles, lábakra rányúló fehér folt és hússzínű orr.

A nyuszt (Martes martes) védett, igazán félénk ragadozó, inkább elkerüli az ember lakta településeket, nem hagyja el az erdő adta biztonságot. Többnyire nappal mutat aktivitást, akkor jár zsákmány után. Első ránézésre szembetűnő a mellkasán található sárga folt, ami nem fut a lábakra, illetve a fekete orrtükör. Talppárnájuk szőrös, így még észrevétlenebbül tudnak közlekedni az erdő talaján és nyomképük is szinte teljesen elmosódik.


A hermelin (Mustela erminea) szintén védett, apró, kecses termetű ragadozónk. Főleg alkonyatkor aktív és a nyuszthoz hasonlóan, ha teheti távol marad a városoktól, falvaktól. Ha mégis sikerül találkoznunk vele egyből feltűnő lehet a mellkasát, hasát és a lábait fedő fehér szőrzet, ami jó kontrasztot alkot a barna bundával nyáron. Hangsúlyozandó, hogy csak nyáron, ugyanis a környezetbe való beleolvadás miatt télen hófehér színezetre cseréli addigi viseletét. A havas tájban ilyen mód teljesen láthatatlanná váló menyétfélét csak a farka legvége árulja el, mert az télen-nyáron fekete marad.
Írta: Bori Bianka