A darvak is ökoszisztéma-mérnökök

Jól ismert ökoszisztéma mérnökök például a korallok, melyek zátonyai számtalan vízi élőlény számára nyújtanak élőhelyet vagy például a hódok, melyek valódi mérnök tevékenységük révén alapvetően átalakítják a vizes élőhelyeket. A madárvilág ismert mérnökei a harkályok, melyek odúit az énekesmadarak használják. Gyepi élőhelyeken azonban mind ez idáig nem ismertünk példát a madarak jelentős ökoszisztéma átalakító tevékenységére. Az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportjának tagjai ezt az érdekes jelenséget bizonyították a Land Degradation and Development c. folyóiratban megjelent közleményükben.
Kutatásukban az európai és magyarországi természetvédelem ikonikus madárfajának, a darunak a gyepi ökoszisztémákra kifejtett hatását vizsgálták. A daru világállománya az elmúlt évtizedekben – az európai szintű védelmi intézkedéseknek, a vizes élőhelyek helyreállításának, és a daru kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően – örömteli módon jelentősen nő. Az állománynövekedés miatt ezeknek a nagy testű madaraknak a természetes ökoszisztémákra gyakorolt hatása is egyre nőni fog, emiatt fontos, hogy megértsük, milyen ökológiai szerepet töltenek be a darvak a gyepi élőhelyeken.
Magyarország a daruvonulás fontos helyszíne, ősszel akár 100 000-160 000 madár is megfigyelhető az alföldi területeken. A darvak főleg a kukoricatarlókon táplálkoznak, ám sokszor kimennek a gyepekre is, ahol ízeltlábúakkal egészítik ki étrendjüket. A madarak a gyepen ’daruszántásokat’ csinálnak: csőrükkel felvágják a talajt és a növényzetet, miközben talajlakó gerinctelenek után kutatnak. A bolygatott területek mérete általában néhány négyzetméter, ám helyenként akár több hektár kiterjedésű daruszántások is előfordulnak. A daruszántások a szikes puszták jellegzetes tájképi elemei, ám az ÖK kutatásai előtt nem ismertük a tájban betöltött ökológiai szerepüket.

A kutatók a Hortobágyi Nemzeti Parkban vetették össze a daruszántások és a bolygatatlan szikes puszták növényzetét. Megállapították, hogy a madarak tevékenysége nyomán kialakult foltokon a növényborítás tartósan kisebb volt, mint a bolygatatlan gyepekben. Érdekes módon nem csak a növényzet szerkezetében, hanem a vegetáció fajösszetételében és az ökoszisztéma működésében is jelentős változásokat találtak a kutatók. A daruszántásokon hamarabb sarjadt a növényzet, melyet főleg kétszikűek és egyéves növényfajok alkottak. Ezekre a pionír foltokra nagyobb fajgazdagság és a zárt gyepekétől eltérő fajösszetétel volt jellemző. A környező területekhez képest a daruszántásokon jelentősen nagyobb volt a rovarbeporzású növényfajok fajgazdagsága és mennyisége, így a daruszántások fontos táplálékforrást jelenthetnek a beporzó közösségek számára. Emellett a korábban sarjadó üde növényzetük a kora tavaszi, mostanában jellemzően száraz időszakban fontos takarmányforrást jelenthet a legelő állatok számára. Ugyanakkor a késő nyári időszakban a daruszántások növényzetének takarmányértéke rosszabb, mint a környező bolygatatlan gyepeké.

A kutatók rámutattak, hogy a daruszántások táji szinten is jelentősen megváltoztatják az ökoszisztéma működését, hiszen új, eltérő szerkezetű és fajösszetételű foltokat hoznak létre. Gyepi madárfajok esetében mindezidáig nem volt ismert hasonló mértékű élőhelyátalakító tevékenység. Különösen érdekes, hogy a madarak ezt a jelentős hatást mindössze néhány hét alatt fejtik ki, és tevékenységük évekre meghatározza a növényzet összetételét és a szerkezetét, ezáltal feltehetően a teljes életközösségre hat.