Nem mehet magasabbra már az Anna-kolibri

Az Anna-kolibri (Calypte anna) Észak-Amerika nyugati felén elterjedt madárka, amely azon kevés vadállatok közé tartozik, melynek élőhelye az ember hatására nem zsugorodott, hanem nőtt. Az eredeti kaliforniai élettér az ember ültette dísznövények, illetve a madáretetés hatására évtizedek alatt meglehetősen kitágult, a faj ma már Alaszkától Mexikóig megtalálható. Bár jelenleg nem veszélyeztetett, a hosszú távú elterjedésük miatt érdemes megvizsgálni, milyen hatással lehet rájuk a klímaváltozás.

Az Anna-kolibri, bár eredetileg a tengerszinthez közeli magasságokat kedveli, 2800 méteres magasságig előfordul, most egy kutatócsoport azt vizsgálta meg, mennyire lehet számára megfelelő a még ennél is magasabb élőhely. Az eredményekről a Journal of Experimental Biology folyóiratban közzé tett tanulmányt a Eurekalert ismertette. Ezek alapján a madár anyagcseréje 3800 méteren már 37 százalékkal rosszabb, és az éjszakai hideget csak lelassított anyagcserével (téli álom jellegű állapotban) képes átvészelni. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi életterüket már nem nagyon tudják a hegyek felé növelni ezek az apró madárkák.

A kutatók néhány vadon befogott példánnyal végeztek vizsgálatokat. A madarak anyagcseréjét egy mesterséges nektárral (cukros vízzel) ellátott etető segítségével mérték meg: a kolibrik az etetőbe dugott fejjel szívták a nektárt, míg közben a szárnyukkal – ahogyan a virágok előtt is – folyamatosan csapdosva lebegtek. A madarak etetőbe dugott feje körül mérték az oxigén szintet, ezzel azt, hogy mennyit vesz fel a madárka lebegése közben. Éjjeli pihenőhelyükön pedig a kolibrik által kilégzett szén-dioxid mennyiségét mérték, ez szintúgy a madár anyagcseréjét jellemző adat. Ezt követően a madarakat felvitték egy 3800 méter magas hegyre, majd kis akklimatizációt követően újra megmérték ezen adataikat.

A mérésekből kiderült, hogy a madarak az alacsonyabb oxigénszint miatt alacsonyabb anyagcserét is mutattak, ez pedig kihatott a lebegési teljesítményükre: gyakorlatilag kínlódtak lebegés közben. A lebegést ráadásul a kisebb légnyomás (ritkább levegő) szintén nehezebbé tette a madárkák számára.

Ismert, hogy e kolibrifaj magasabb élőhelyen élő egyedeinek nagyobb a szíve, mint a tengerszinti élőhelyen élőké, ez az alacsonyabb oxigénszinthez alkalmazkodás jele. Kérdés persze, hogy hosszabb időn át tartó, fokozatosabb akklimatizáció során miként változna az állatkák anyagcseréje és lebegési képessége, ám az alacsony oxigénszint és légnyomás a kutatók szerint határt szabhat az Anna-kolibri elterjedésének.