A kovamoszatok is hanyatlásnak indulnak

A diatómák, vagyis kovamoszatok, amint a nevükből is kikövetkeztethetjük, a vázukhoz kovát, azaz szilícium-dioxidot használnak, szemben a korallokkal, vagy a kagylókkal, amelyek meszet. Az óceánok savasodásával a mészvázas élőlények számára nehezebbé válik a helyzet, mivel a savasabb vízből nehezebb kivonni a szükséges meszet. Eddig azt hitték a szakemberek, hogy a kovából építkező élőlények, így a diatómák is, ebből a hátrányos helyzetből kimaradnak, sőt, számukra akár pozitív hatása is lehet a savasodásnak.

A kieli GEOMAR Helmholtz Óceánkutató Központ beszámolójában azonban egész másról olvashatunk. A diatómák kovaváza a savasodó óceánban lassabban oldódik fel, ez azonban nem előny, mivel emiatt mélyebbre kell süllyedniük ahhoz, hogy feloldódjanak, s a kova visszakerülhessen az óceán körforgásába. Ennek következtében a mélyebb vízrétegekbe jut több anyag, míg a fénnyel átjárt rétegekben, amely ezen élőlények lakhelye, kovahiány alakul ki, a végeredmény pedig az, hogy csökken a kovamoszatok mennyisége.

A kovamoszat teszi ki az óceánok növényi bioszférájának 40 százalékát, és számos esetben a táplálkozási lánc alapját képező élőlények, emellett a szén óceáni körforgásának is fontos elemei, jelentős részben nekik köszönhetően jut a szén-dioxid a tengerek mélyére, ahol hosszú távon megkötődik.

A kutatást vezető Dr. Jan Taucher szerint most a vizsgálataikkal sikerült egy eddig csak kis léptékben tanulmányozott kapcsolatot globális hatásaiban felmérni, s ebből kideríteni, hogy a diatómákat érintő apró változás miként tud tovagyűrűzni a teljes óceáni ökoszisztémába.

A kutatáshoz öt korábbi, a sarki vizektől a szubtrópusi vizekig terjedő vizsgálat eredményeit elemezték. E korábbi vizsgálatok során úgynevezett mezokozmosz-kísérletek zajlottak. A mezokozmosz olyan, a természetes környezet minden hatásának kitett, ám egyébként zárt rendszer, amelyet tekinthetünk sokszor tízezer literes kémcsöveknek is akár. Egy-egy mezokozmoszban követni lehet a természetes ökoszisztémák változásait. A kutatások során a mezokozmoszok vizének szén-dioxid tartalmát variálták a szakemberek, ezzel imitálva a jövőbeli, magasabb szén-dioxid-szintű helyzeteket. A mezokozmoszokban a heteken át tartó kísérletekben megmérték, milyen biogeokémiai folyamatok játszódnak le a változó környezetben.

„Már a századunk végére akár 10 százalékkal is csökkenhet a kovamoszatok mennyisége. Ez rengeteg, ha azt is figyelembe vesszük, mekkora szerep hárul rájuk az óceán életében és a klíma alakulásában.” – mondta Dr. Taucher. Arra is felhívta a figyelmet, hogy érdemes távolabbra is tekinteni. A klímaváltozás nem szűnik meg egy csapásra, a hatások hosszú időn keresztül érvényesülnek, 2200-ra például már a diatómák több mint negyede eltűnhet.

Az eredmények ellentétben vannak azokkal a korábbiakkal, amelyek szerint csak a mészvázas élőlények lesznek vesztesek, a kovamoszatokat nem érintik a változások. A friss eredmények azonban egyrészt a bolygónk rendszereinek összetettségét hangsúlyozzák, másrészt azt, hogy mennyire nehéz a változásokat előrejelezni, mennyire nehezen kiszámítható hatásai vannak az ember okozta klímaváltozásnak. A kutatásról készült tanulmányt a Nature tette közzé.