Hódok javítják a biodiverzitást

Egy német vezetésű nemzetközi kutatócsoport a Bajor Erdő Nemzeti Park területén élő hódok munkáját vizsgálta meg. Ezt a nemzeti parkot nem kell talán itthon se bemutatni, mivel az ottani állatok, mint a farkas vagy a hiúz miatt sokan látogatják hazánkból is. A terület azonban kutatási célokat is szolgál, az új vizsgálatokról a Frontiers in Ecology & Evolution hasábjain számoltak be a szakemberek.

Nem újdonság, hogy a hód képes növelni egy terület biológiai sokféleségét az általa készített hódgátak, s az így elrekesztett vízfolyások révén, az amerikai rokonokról például az is kiderült, hogy elősegítik a lazacok szaporodását. Az eurázsiai hód (Castor fiber) kontinensünk számos országában sikeresen nyeri vissza egykori élőhelyeit, ezért a kutatók azt vizsgálták meg, hogy a hód által átalakított környezet, egészen pontosan a nekik köszönhető tavak biológiai sokfélesége miként viszonyul a hasonló, de hódmentes élőhelyekéhez. A hódokat e területen – mint Európa számtalan más helyszínén is – 1867-ben kipusztították, majd egy évszázaddal később kezdődött meg a visszatelepítésük, az első sikereket a 2000-es években könyvelhették el.

A kutatók 10, a nemzeti parkban található, hódok által épített tavon mérték fel az élőlények összetételét, ezen kívül olyan folyószakaszokon és erdőrészekben is, ahol semmi nyoma nem volt a hód jelenlétének.

Olyan élőlénycsoportokat mértek fel, mint a növények, a pókok, a kicsiny gerincesek (mint a kétéltűek vagy kisemlősök), madarak, azt vizsgálták, hogy e csoportok milyen fajokkal képviseltetik magukat. Összesen 1166 élőlényfajt számláltak össze, 637 erdei, 740 a folyóknál élő, és 723 a hódok tavainál élő fajt, természetesen jócskán volt köztük átfedés. A természetvédelmi szempontból fontos fajok terén a hódtavak élővilága volt gazdagabb, és itt élt a legtöbb olyan faj is, amely a másik két élőhelyen nem fordult elő. A kutatók még egy korábban Németországban kihaltnak hitt rovarra is rábukkantak az egyik hód építette tónál, de számos ritka és veszélyeztetett faj is élt e helyeken. Még az olyan, nem vízhez kötött csoportok, mint a madarak vagy a denevérek is több fajjal voltak jelen e tavaknál, mint a többi élőhelyen, a többlet élelemnek köszönhetően.

A hódtavaknál jelentek meg elsőként a görények, illetve az alpesi gőték, ez pedig azt jelezte, hogy ez az élettér igen fontos számukra. Számos madárfajnak is otthont biztosított a hódok átalakította élettér, így a harkályféléknek, de más, a víztől nem függő életmódú madaraknak is, feltehetően a rovarban gazdag volta miatt. Találtak sárszalonka fészket is hód által épített tónál, holott ezt megelőzően 5 évtizeden át nem költött a régióban.

Bár a hódokat sokan nem kedvelik, a kutatás feltárta, hogy mennyire fontos elemei a természetnek, és pont azzal a tevékenységükkel tesznek a legtöbbet érte, amellyel az emberek ellenszenvét is kiváltja a faj. A kutatók szerint, ha nem is fogja a hódok terjedése megoldani a biodiverzitási krízist, az bizonyos, hogy javítják a helyzetet, az ember kevésbé áldásos tevékenysége ellenében is.