4 méteres folyami tüskésrája a Mekongban

Stung Treng, Kambodzsa

Ahogy a Mekong a szomszédos Laosz felől Kambodzsába ér, s bágyadtan hömpölyög homokos partjai, erdős szigetei közt, nehéz elképzelni, micsoda kirobbanó élet nyüzsög a vízfelszín alatt.
A folyónak ebben a kb. 170 kilométeres szakaszában évente mintegy 200 milliárd hal ívik, s ennek köszönhetően a Mekong a halban leggazdagabb folyók egyike a világon. A mintegy 80 méteres kimélyülések menedékként szolgálhatnak a világ egyik legnagyobb, és leginkább veszélyeztetett édesvízi hala számára – számolt be a nationalgeographic.com.

Ez a gazdagság az emberi szem elől rejtve marad a legtöbb esetben, ám nemrég – szó szerint – felszínre bukkant, amikor a halászok kiemelték a hatalmas, 4 méteres és közel 200 kilós tüskésráját a Mekong iszapos mélységeiből. Az óriáshal lenyelt egy olyan halat, amely már ráharapott egy csalival felszerelt horogra. Mivel a halászok nem akarták elpusztítani a nőstény ráját, segítséget hívtak, akik megszabadították a horogtól, majd a méréseket követően szabadon engedték.

Zeb Hogan számára, aki régóta tanulmányozza a Mekong óriáshalait, mint a súlyosan veszélyeztetett mekongi óriásharcsát vagy a sziámi óriáspontyot, azt mondta, a hatalmas rája kifogása is azt jelzi, milyen elképesztően fontos ökológiai és biológiai szerepe van a Mekong e szakaszán a mederkimélyüléseknek. A folyószakaszon élnek az kúposfejű delfinek és a Cantor óriás lágyhéjú teknős is. „Ez a legutolsó hely a világon, ahol mindezeket az állatokat még együtt megtalálhatjuk” – mondta el Hogan, aki a Nevadai Egyetem halbiológusa, és a Mekong Csodái kutatási program vezetője, és emellett a National Geographic ösztöndíjasa is. Egy héttel az óriás rája kifogása előtt járt két kutatótársával e régióban felmérni a Mekong kimélyüléseit, automata merülőhajók segítségével, amelyek kamerákkal, világítással és csalikkal felszerelten ereszkedtek a folyó mélyére. Emellett környezeti DNS mintákat is vettek a kutatók, hogy olyan fajok nyomaira is rábukkanjanak, amelyekről eddig nem volt tudomása senkinek.

A mélységek vizsgálata

A Tibetből eredő és a Dél-Kínai-tengerbe torkolló Mekongról régóta ismer, hogy globális jelentőségű biodiverzitási forrópont, közel ezer halfajával. E folyó biztosítja a világ legnagyobb nem tengeri halászati gazdaságát, s ezen keresztül sok tízmillió ember megélhetését.
E gazdagság titka a rendszeres áradás, amelynek során kb. 12 méterrel megemelkedik a vízszint, ezzel segíti a halak szaporodását, terjedését és táplálkozását. Számos itteni halfaj vándorló életmódú és nagy távolságokat tesz meg az ívás helyszínére, vagy éppenséggel a felső-kambodzsai kimélyülésekhez. A szerteágazó csatornákkal és szigetek sokaságával teli területről régóta sejtették, hogy fontos szerepe van abban, hogy a halak a száraz évszakot átvészeljék, ám a nehéz megközelíthetőség eddig nem tette lehetővé a részletesebb vizsgálatokat.
A megfigyelés azonban még akkor se könnyű, ha már itt vannak a szakemberek és az eszközök: alig lehet látni a víz mélyének áramlatai által felkavart iszap miatt. A csónakban ülő és a merülő eszközt irányító kutatók a kamerák segítségével talán 30 centire láttak a folyó fenekén, ahhoz hasonlítva a helyzetet, mintha tejeskávéba merültek volna alá.
Azonban még így is sikerült a 76 méteres mélységben számos halfajt, s egy vándorló harcsafélét is megfigyelniük, a khmer nyelven trey chhwiet nevű hal egykor a halászat alapja volt e régióban, ám egy 2020-as gátépítéssel elvágták a vándorútját, s azóta nincs már jelen e szakaszon.

A mélység óriásai

A Mekong Csodái szakemberei éveken át felméréseket végeztek a halászközösségekben és a halpiacokon a kimélyülésekkel teli régió halfaj-gazdagságának megismerése céljából. A kambodzsai halászati hatóságokkal együtt kiépítettek egy olyan, halászokból álló hálózatot is, amelynek tagjai jelenti az óriás vagy a veszélyeztetett halakat.
Ezért, amikor a Sung Treg közeli kis sziget halászai május 4-én megakasztották az óriás tüskésráját, értesítették a kutatókat, akik hat órás, viszontagságos út után érkeztek meg a Phnompenből, fővárosból a helyszínre.
Habár az óriás folyami tüskésrája a Természetvédelmi Világszövetség vörös könyvének besorolása szerint veszélyeztetett, Kambodzsa területén nem tilos a halászata, ám nem tartják jó húsúnak. Azonban egyre több halász felismeri az értékeit, és védelmezésre méltónak tartja.

A hal körül kisebb tömeg gyűlt össze, míg egy ponyvára téve gyorsan megmérték (180 kilót nyomott és 3,93 méteres volt). A kutatók kifaggatták a helyi halászokat, akik azt állították, láttak már ennél kétszer nagyobb tüskésráját is – persze nehéz az ilyen elbeszéléseket igazolni, ám más adatokból is úgy tűnik, hogy e faj a világ legnagyobb édesvízi hala lehet. Szintén a Mekong óriásai közé tartozik a mekongi óriásharcsa és a sziámi óriásponty, ami 300 kilósra és több mint 3 méter hosszúra nőhet. A tüskésrája igen méretes, akár 40 centit is elérő, fogazott méregtüskével rendelkezik, azonban nem ritka, hogy valamiért elveszítik a tüskéjüket. E példányé is hiányzott.
A falubeliek többsége most látott először ekkora halat, s amikor ahhoz készültek, hogy visszaengedjék a vízbe, a helyi közösség vezetője odaguggolt egy, az állatot csodáló kisfiú mellé: „Látod, ez egy óriási tüskésrája. Ha nagy leszel, majd az lesz a feladatod, hogy vigyázz rá!”
Chea Seila, a Mekong Csodái programigazgatója szerint a felvilágosítások hatására a helyi halászok óriáshalak védelmével kapcsolatos hozzáállása megváltozott. Míg korábban attól féltek a halászok, hogy börtönbe kerülnek, ha jelentik a halfogásaik közt az óriás példányokat, ma már örömmel tesznek eleget a kérésnek, mert tudják, hogy ezzel a halak védelmét szolgálják. „Úgy érzem, nem ez az utolsó alkalom, hogy jelen lehetünk egy ilyen veszélyeztetett óriás visszaengedésénél” – tette hozzá Seila.

Számtalan veszély

A Mekong e szakaszát az utóbbi években több irányból is szorítják a fenyegetések, ezért is volt szükség rá, hogy mielőbb elvégezzék a kutatásokat. Miközben a víz mélyén készültek a halakat felmérő videók, a műanyagszennyezésnek is rengeteg példáját látták a kutatók, még a védett régiókban is. Emellett úgynevezett szellemhálókat is láttak, vagyis olyan halászhálókat, amelyeket elhagytak a gazdáik, ám a halak még mindig beléjük tudnak akadni.

A folyóra nézve különösen nagy veszélyt hordoz a klímaváltozás. Az elmúlt években az El Niño hatására itt érvényesülő szárazságot a klímaváltozás felerősíti, így a Mekong vízszintje történelmi mélypontjához jár közel, s ezt tovább rontják a folyó felső folyásán épült gátak.
Továbbra is jelentős nyomást jelent az intenzív halászat, egymás szájába lógnak a kis halásztáborok a parton, s emellett az illegális módszerek használata is elterjedt.
A kambodzsai kormány nemrégiben egy hatalmas, 1400 megawattos vízerőmű létesítéséhez is elvi hozzájárulását adta, a létesítmény Strung Tengtől északra épülhet majd meg, azon a helyszínen, ahol a folyó kimélyülései találhatóak, s amely területet nemzetközi jelentőségű vizes élőhelynek tartanak. A korábbi ígéretek szerint 2030-ig a kormány a Mekong fő ágán egy erőművet sem engedélyezett volna. A kutatók a felméréseik során már látták a folyóparton, a tervezett építési helyszínen tárolt műszaki berendezéseket, amelyek arra utaltak, hogy az első geológiai felméréseket már megkezdték. Hogan, aki már látta a szomszédos Laosz területén a Don Sahong-gát hatásait a helyi halászközösségekre, elmondta, hogy tönkre fogja tenni a Mekong ökoszisztémáját a kambodzsai gát. „Egyet jelent majd a halászat végével, a megélhetés és a biodiverzitás elvesztésével. Örökre meg fogja változtatni ezt a vidéket.”