Madarak ellen színjátszó bogarak

A szerkezeti színeket láthatjuk viszont többek közt a boglárkalepkék kékjében, a seregély vagy a fácán színjátszó tollaiban, szitakötőkben, halakban, hüllőkben, de a bogarak se szűkölködnek e színezési módszerben. Ide tartoznak például a rózsabogárként ismert virágbogarak, számtalan díszbogár, sok-sok levélbogár, mint a hazánkban igen elterjedt díszes árvacsalán-levelész, vagy épp a cicindélák, és még lehetne órákig sorolni a példákat. A szerkezeti színek létrejöttéhez nincs szükség pigmentekre, amelyeket lassan és költségesen tud csak előállítani egy állat, elegendő a kültakarójuk nanoszerkezetének felvennie egy speciális, ismétlődő mintát, amely ráadásnak még könnyebbé is teszi az állatot, így kimondottan takarékos módszer.

E szerkezeti színek esetében a színárnyalat s annak intenzitása is attól függ, milyen irányból éri a fény a felületet, illetve mi honnan nézünk rá. Az e módon kialakult színezet rengeteg különböző állatcsoportban megtalálható, így számtalan egyedi alkalommal létrejött az evolúció során. Az azonban nem világos, minek köszönheti a módszer ezt a népszerűséget. A Bristoli Egyetem szakembereiből álló csoport a bogarak esetében mérte fel nemrégiben, mire lehet jó a színjátszó külső, az eredményeket pedig az Animal Behaviour folyóiratban tették közzé.

A kutatócsoport már egy korábbi vizsgálattal arra jutott, hogy a színjátszó árnyalatokban pompázó külső, bár nekünk, embereknek, igencsak feltűnik, a rovarok ragadozói (főként a madarak) szemén át nézve már számtalan esetben rejtőszínnek bizonyult. A friss kutatás kiegészítette ezt: ha mégis észrevenné a ragadozó a kérdéses rovart, annak színjátszása riasztó színként hat, hasonlóan például a darazsak sárga-fekete csíkozásához, vagy a katicák piros-fekete pettyezéséhez.

A kutatók kiscsirkékkel végeztek vizsgálatokat, mégpedig olyanokkal, melyek soha korábban nem találkoztak efféle bogarakkal. Négy változatban mutatták be nekik a bogárszárnyfedőket: színjátszó és fényes, színjátszó és matt, nem színjátszó és fényes, nem színjátszó és matt. Arra jutottak, hogy a madarak a legkevesebbszer azokra a szárnyfedőkre támadtak rá, amelyek színjátszóak voltak. Ettől függetlenül szintén riasztó hatású volt az is, ha fénylett a szárnyfedő.

Ez azt jelenti, hogy a színjátszó és fényes bogarakra fognak a legkevésbé támadni a madarak, mivel e tulajdonságok aposzematikusak, vagyis arra figyelmeztetik a szemlélőt, hogy az illető élőlény rossz ízű, esetleg mérgező, vagy más módon veszélyes. A ragadozók az efféle jeleket negatív élménnyel járó példákon keresztül megtanulva elkerülik a hasonló küllemű zsákmányállatokat.

A kutatók úgy vélik, a remek színlátású madarak számára elég figyelmeztető jel az, ha több színt egyszerre látnak (a szárnyfedők domborúsága miatt). A felfedezés megmagyarázhatja, hogy mi az oka annak, hogy számos olyan fajnál is elterjedt a színjátszó külső, amelynek hím- és nőivarú egyedei közt egyébként nincs különbség, azaz nem a párválasztáshoz színesednek ki ezek az állatok.