Jeges- és barnamedvék vallanak a fajok alakulásáról

Világunk változásainak egyik ikonja a jegesmedve, amelyről tudjuk, az élőhelye vészes sebességű szűkülése miatt könnyen kihalhat. No de azt tudjuk-e, hogyan jött létre ez az állatfaj? Talán sokak számára világos, hogy a barnamedve volt az ős, amelyről levált a sarkvidéki életmódra specializálódott faj. Ám amint azt egy, a Buffalói Egyetem kutatója vezette nemzetközi csoport tanulmánya megállapította, a jegesmedvék és a barnamedvék kapcsolata ennél sokkal komplikáltabb, hasonló ahhoz, ahogyan az modern ember faja formálódott a neandervölgyiekkel és a gyenyiszovaiakkal keveredve. A tanulmány a PNAS-ben jelent meg. „Minél több ősi genomot sikerül elemezni elődeink egyes népességeiből, annál több irányú genetikai keveredést látunk az ősi embercsoportok és a mai ember elődei közt. A jegesmedvék és a barnamedvék esetében ugyanez történik” – magyarázta Charlotte Lindquist adjunktus, a kutatás egyik résztvevője.

A jegesmedve, a pleisztocén eljegesedéssel és melegedéssel járt interglaciálisai során, számtalan kihívással szembesült, alkalmazkodnia kellett mind a zordabb, mind a melegebb körülményekhez. Erről az alkalmazkodásról a korábban élt és a mai jegesmedvék genomját lehet faggatni, azonban rendkívül ritkák a jegesmedve-maradványok.

A kutatók egy interglaciálisban, 115-130 ezer éve, a Spitzbergákon élt jegesmedve állkapcsában lévő fogból vontak ki DNS-t, s a kapott adatokat összehasonlították a barna- és a jegesmedvék teljes elterjedési területén kinyert mai genetikai adatokkal (ezek közt olyan területről vett mintákat is, ahol a jeges és a barnamedve egyaránt él).

Ezekből az összehasonlításokból kiderült, hogy a két medvefaj már ennél az ősi jegesmedvénél korábbi időszakban is keveredett, majd később még jobban összefonódott a két faj története. A génáramlás jórészt a barnamedvéből a jegesmedvébe irányult, ezzel a felismeréssel a kutatók megcáfoltak egy korábbi elméletet, amely szerint pont ellenkező irányú lehetett a génáramlás, ami valamikor az utolsó eljegesedés csúcsa környékén zajlott. Úgy tűnik, hogy a jegesmedve olyan génváltozatokat szedett össze a barnamedvéktől, amelyek segítették a sarkvidéki életmódban, és a korábbi klímaingadozásokhoz való alkalmazkodásban. A kutatók szerint ennek a közeli jövőben is jelentős szerep juthat, a mai klímaváltozás kapcsán.

A barna és a jegesmedve fajai nagyjából 1,3-1,6 millió éve válhattak ketté, bár az időpontokat nem könnyű leszűkíteni, pont a számtalan olyan eset miatt, amikor a két faj később is keveredett. Az új elemzéssel kapott időpont azonban nagyjából megfelel a korábbi, eltérő módon kapott adatoknak.

Az azonban biztosnak tűnik, hogy a kettéválást követően a jegesmedvék létszáma drámaian lecsökkent, és egy hosszabb időn át tartó genetikai palacknyak-helyzet állt fenn. Ennek hatására a jegesmedvék genetikai sokfélesége is kisebb a barnamedvékénél. A jövőben, ahogy egyre jobban szűkül és feldarabolódik a jegesmedve élőhelye, hasonló genetikai veszteségek is érik majd a fajt.

Jelenkorunk klímaváltozása során jelentőséget kaphat ismét a két faj közti hibridizáció. A barnamedvék (és a feketemedvék) is egyre északabbra jutnak például Kanadában, miközben a jegesmedvék, főként nyaranta, egyre jobban behatolnak a barnamedvék birodalmába. Ezzel a két faj találkozási esélyei is megnőnek. Mi lesz a találkozásokból, versengés, vagy újabb hibridizáció? A kutatók szerint a két faj ismételt keveredése akár a jegesmedvék alkalmazkodóképességét is növelheti. Ismert példa is van ilyen hibridizációra: egy, a kanadai sarkvidéken élő jegesmedve nőstény két alkalommal is párzott egy-egy barnamedvével, s ezekből hibrid kölyköket hozott a világra. Ennél több modern kori példát azonban egyelőre nem találtak a jegesmedvék élőhelyén, így egyelőre ezek az események lokálisak.