Molyhos nyír a Lesence-völgyben
Érdemes egy hétvégi túrát tenni az Veszprém megyei Uzsa határban fekvő Lesence-patak völgyében.
Találkozhatunk egy ritka fával, a napjainkra már kiszáradt patakvölgynél. A területen kavicsos hátak váltakoznak, fekete áfonya és csarab sűrű tengerével borítva.
Az uzsai erdőbe látogató rögtön érzi, hogy egy különleges, egyedi élőhelyen jár, ehhez hasonlót máshol az országban nem láthat. A mély patakvölgy felső harmadában a hazánkban ritka, védett molyhos nyír (Betula pubescens) kisebb-nagyobb csoportjai élnek, köztük tekintélyes méretű, idős fák is a kvarckonglomerátos lejtőkön.
Élőhelyei hazánkban a reliktum jellegű lápok, tőzeglápok, mészkerülő erdők. A hatvanas évek elején, a fiatalon elhunyt botanikus, Tallós Pál a nyirádi erdőben még összefüggő állományát találta egy hazánkban ritka élőhelyen, egy nyírlápon. Napjainkban kétes hogy e területen előfordul e faj. Ötvenes évekből, régi adata származik a kolontári erdőből.
A Magyarországon gyakori bibircses nyírtől könnyen elkülöníthető. A molyhos nyír esetében a vessző finoman szőrös, viaszos mirigyek nincsenek rajta. Míg a bibircses nyír levele rombos vagy széles háromszög alakú, addig a molyhos nyír levele kerekded vagy széles tojásdad alakú. A levéllemez a fonákon, az erek mentén szőrös. A molyhos nyír gallyai felfelé állnak, míg a bibircses nyíré csüngők. Kérge sokáig sima, alig repedező, míg a gyakoribb bibircses nyír kérge, korán erősen repedező.
Hazánkban szőrös nyírnek is nevezik. A Betula nemzetségnevet a latin köznyelvi alak alapján Linné adta, amely vélhetően a batuo vagyis ütni, levágni igéből ered, ugyanis a nyírvessző a rossz gyerekek megfenyítésére szolgált korábban. Más vélekedés szerint a római liktorok (hivatali szolga) vesszőnyalábjaihoz (fasces – mint a végrehajtó hatalom jelvényéhez) való anyagot a nyír gallyairól vágták.
A molyhos nyír védett, boreális reliktum faj, természetvédelmi eszmei értéke: 10 000 forint.