Habfehér mellű madár

Napjainkban kezdték el a molnárfecskék fiókáik etetését a Veszprém megyei Szentimrefalván az épületek ereszei alatt épült fészkeikbe. Előtte a fészkek tatarozását végezték, a pocsolyákból összegyűjtött kis sárgombócok beépítésével.

A molnárfecskét (Delichon urbica) sokan összetévesztik a hazánkban szintén költő füsti fecskével, pedig attól jelentősen különbözik. A molnárfecske melle és hasaalja habfehér, de nevezhetnénk lisztes fehérnek is, hiszen elnevezése innen ered, mivel a molnárok köténye is lisztes volt a munkájukat során. Csüdje és ujjai fehér, finom tollakkal fedettek.

A Szaharától délre eső területeken töltik a telet, a költőhelyükhöz ragaszkodnak, oda tavasszal április végén térnek vissza. A füsti fecskével ellentétben zárt fészket épít, amelyen csak egy szűk bejárónyílás található. Ha nem talál a közelben megfelelő tócsát, akár kilométernyi távolságról is gyűjti a sarat. A fészek belsejét gyökerekkel, mohával, növényi pihékkel puhára béleli.
A molnárfecske gyakran vadászik nagy magasságban, a fő tápláléka a levéltetű és a kis termetű légyfélék. A napokig tartó hűvös, esős időben mikor a táplálékuk szűkös a fészekben ülő fiatalok egyfajta dermedt állapotba kerülnek, testhőmérsékletük és anyagcseréjük lecsökken, ezzel energiát takarítanak meg.
Augusztus közepétől már alvásra nem a fészkeiket használják, hanem napnyugta táján nagy magasságba emelkednek, ahol már szabad szemmel nem is látni őket, itt csapatokba verődnek és besötétedés előtt nagy sebességgel szállnak alá a nagyobb facsoportok lombkoronájába. Alvófáikat több héten át használják, majd elindulnak vándorútjukra.