Ezért nem jó ugrók a minibékák

A kétéltűek kiválóak, ha miniatürizációról van szó, azonban, úgy tűnik, ennek is ára van. Egy nemrégiben, a Science Advances hasábjain közzé tett tanulmányból kiderül, miért is veszítették el egyensúlyérzéküket, s minek köszönhetően váltak igen esetlen ugrókká (lásd a videóban) a világ legapróbb békái.

A Floridai Természettudományi Múzeum ismertette kutatás alapján a békák egyensúlyszerve egészen egyszerűen annyira apróvá vált, hogy gyors mozdulatoknál, mint az ugrás is, elveszítette működőképességét. A kutatók 18 tudományos intézet részvételével kb. 4 év alatt mintegy húszezer múzeumokban őrzött béka CT szkennelése révén felmérték az állatok egyensúlyszerveit, s kiderült, hogy a nyergesbékák abszolúte kitűntek, nekik volt messze a legkisebb egyensúlyszervük.

Az egyensúlyozásért a belső fülben lévő labirintusszerv felelős, amelynek félkörös ívjáratait folyadék tölt ki, s a mozgás hatására a benne lévő receptorok ingerlődnek. Azonban igen szigorú mérethatárai vannak e szervnek, így például a hatalmas termetű bálnáké se sokkal nagyobb, mint a mienk. A nagy termet eszerint nem jelent problémát, de mi a helyzet a mini termettel? Minél kisebb egy állat, arányában annál nagyobb teret foglal el az egyensúlyszerv a koponyán belül.

„Bár a nyergesbékák esetében az ívjáratok olyan nagyok, amekkorák csak fizikailag lehetnek, ám még így is túl picik ahhoz, hogy a folyadék az egyensúlyozáshoz szükséges sebességgel meg tudjon mozdulni bennük” – magyarázta Edward Stanley, a múzeum digitális laborjának igazgatója, a kutatás egyik résztvevője.

Ezek az állatok más fülproblémáktól is szenvednek. Legalább két fajuk esetében kiderült, hogy nem képesek meghallani a saját, igen magas, ciripelésre hasonlító hívóhangjukat. Megint másik fajaikról néhány éve derült ki, hogy a csontjaik ultraibolya fényben világítanak. Nincsenek ebihalaik, nem nagyon hagyják el születési helyüket sem és vannak, amelyek annyira aprók, hogy kevesebb lábujjuk fejlődött. Egyszóval igen különleges békák a nyergesbékák.

Ezek az állatkák Brazília atlanti-parti esőerdejében élnek a lehullott levelek közt. Úgy kerülik el a zsákmánnyá válást, hogy vagy nagyon beleolvadnak a környezetbe, vagy figyelmeztető színeik alapján rendkívül rossz ízűek. Ha ugrálni kényszerülnek, azt végső kétségbeesésükben tehetik a kutatók szerint, ezért gyakorlatilag mindegy, hogyan érnek földet. „Sokkal többet nyernek azzal, hogy ennyire aprók, mint amit a kellemetlen leérkezés veszteségeként kénytelenek elkönyvelni” – tette hozzá Stanley.