Szaporodnak az őrségi bölények

A National Geographic weboldalán utoljára 2019 novemberében adtunk hírt az őrségi bölényekről. Mi történt azóta a területen?

Az állatok 2019 nyarán érkeztek ide, úgyhogy az első telük volt a 2019 novembert követő időszak. Ekkor jöttünk rá, hogy mindenképpen kell nekik kiegészítő táplálékot biztosítani, mert nem szokták meg azt, hogy teljesen ellássák magukat, illetve a terület valószínűleg nem elég nagy ahhoz, hogy teljes mértékben el tudja tartani az állatokat.

Hányan vannak most a bölények? 

Jelenleg 17 állat él ezen a vadon területen. 2019 óta mindegyik évben volt szaporulat. Idén négy, tavaly, illetve az előző évben is két-két borjú született. Az azt megelőző évben pedig egy bölényborjúval gazdagodott a csorda. Egy bika, tehenek és különböző korú borjak alkotják az itteni közösséget most.

Hasonló a szaporulat, mint amit más helyszíneken tapasztalnak? 

Ez nagyjából hasonló, de azt tartja a bölényekkel foglalkozó szakirodalom, illetve az a gyakorlati tapasztalat, hogy zárt téri, illetve félvad körülmények között a bölénytehenek optimális esetben évről évre szaporodhatnak, tehát évről évre vethetnek borjat. A szabad természetben azonban általában kétévente borjadzanak. Nálunk a kettő között vagyunk valahol, félvad körülmények és a szabad természet között. Úgyhogy azt gondolom, hogy itt elfogadható ez a kisebb létszámnövekedés. Azt tapasztaljuk, hogy fiatal korban a férgesség pusztuláshoz is vezethet, úgyhogy a születésük után néhány héttel a fiatal állatokat beoltjuk féreg ellen – ennek az eredménye lassacskán majd gondolom a szaporulaton is meg fog látszani.

A Kondorfa Hegy-völgy Vadon Területen két Przewalski-ló is él. A háttérben a legelő bölények.

Forrás: Bajomi Bálint

Hogyan értékelik, sikeres a program?

Úgy gondoljuk, hogy sikeres, de nincsenek nagy elvárásaink a programmal kapcsolatban, nem tűztünk ki magunknak hatalmas eredményt jelző értékeket. Úgy véljük, hogy megfigyelők vagyunk ebben a folyamatban. Az látszik, hogy a bölények belakták ezt a területet, jól érzik magukat, szaporodnak is. És a terület élővilága pedig reagál az ő jelenlétükre. A mi dolgunk az, hogy ezt lehetőség szerint minél jobban tudjuk dokumentálni, és ennek az eredményeit aztán a későbbi természetvédelmi gyakorlatban fel tudjuk használni, összehasonlítva más területek ilyen vizsgálataival. Ez a folyamat úgy halad, ahogy terveztük.

Tudományos kutatások is indultak. Tud mesélni ezekről?

Vizsgáltuk a bölények területhasználatát, felmértük a terület növényzetét, és készült egy vegetációtérkép a rezervátumról. Felmértük a bölények által használt területen, hogy milyen típusú élőhelyek találhatók itt, és ezekről készült egy, a kiterjedésüket ábrázoló térkép, amelyen a főbb élőhelytípusokat különítettük el. Ezzel párhuzamosan táplálékvizsgálat is indult, amely a bölények ürülékéből laboratóriumi elemzéssel kimutatható táplálék-maradványok vizsgálatát jelentette. Ebből tudtuk meg, hogy hasonlóképpen más területekhez hónapról hónapra változik a bölények táplálék-összetétele. Elsősorban azt a növényt használják az adott hónapban, az adott időszakban, amelyik intenzíven növekszik akkor és a legnagyobb energiamennyiséget tudja biztosítani táplálékként az állatoknak. Így nyár elején elsősorban a füvek, ősszel és télen sok esetben a fásszárú növények kérge, kora tavasszal pedig a sások azok, amelyeket nagyon jelentős mennyiségben fogyasztanak ezek az állatok.

A bölények élőhelye az Őrségben.

Forrás: Bajomi Bálint

Madártani vizsgálatok is kezdődtek, amelyek a területen fészkelő madárállományokat igyekeztek felmérni annak érdekében, hogy ha későbbiekben a terület átalakul a bölények hatására, akkor megnézzük, hogy ez hogyan hat az itteni madárközösségek összetételére. 2021-ben pedig megint csak a bölények trágyáját vettük górcső alá, a benne élő rovarvilágot, lebontó szervezeteket, ganéjtúrókat, álganéjtúrókat, holyvákat vizsgáltak a kutatók, összehasonlítva a szomszédos területeken a szarvasmarha gulyáink után hagyott trágyában élő hasonló közösségekkel. Azt találták, hogy a rovarközösségek egy része a bölény trágyájában jóval sokfélébb és sokkal nagyobb egyed és fajszámban van jelen, mint a szarvasmarháéban. Erre most is keressük a magyarázatot, de ez is egybevág más területek hasonló vizsgálatainak eredményeivel.

Az USA-ban a Yellowstone Nemzeti Parkban kimutatták, hogy a közeli rokon amerikai bölények jelentősen átalakítják az élőhelyüket. Itt az Őrségben vannak már erre utaló jelek?

Az első hónapok hoztak már eredményt ilyen tekintetben. A folyamatot egy kisfilmben is feldolgoztuk.

Az ide kerülő állatok azonnal feltárták az egész területet, bejárták, megismerték az itt élő növényeket. Almafákkal is találkoztak itt, amelyeknek a terméséhez szerettek volna hozzáférni. Ezek az almafák ugyanakkor a bozótban álltak, a kökény, illetve a galagonya bozótja benőtte a törzsüket, nem lehetett hozzájuk férni. A nagytestű állatok képesek voltak kitisztítani, kitakarítani ezt a tüskés bozótot. Tehát ilyen formán visszaszorították a cserjéket, majd erre válaszul aztán nemcsak ők, hanem más állatfajok is hozzáfértek ehhez az almaterméshez: a szarvas, a vaddisznó, az őz. De kisebb testű állatok is, így például a róka vagy a nyest is rendszeresen látogatta a bölények által kitisztított almafák környékét. Aztán a baglyok is megjelentek, amelyek pedig az ide almát fogyasztani igyekvő egerek csoportjaira jártak rá, jelezve, hogy milyen összetett kapcsolat van ezek között az állatok között, nem is feltétlen csak a táplálkozással, hanem az élőhely kialakításával összefüggően is. Egyébként az is látszik, hogy az erdőszegélyekben szorítják vissza a kökényt – ez tulajdonképpen az erdő gyepek felé történő terjedésének az egyik előszobája. Azt is mondja egy angol közmondás, hogy a kökény, a tüske a tölgyek édesanyja, tehát a kökény között tud a szajkó által eldugott tölgymakk tölgyfává fejlődni a kökények védelmében. Ugyanakkor, ha itt vannak a bölények, akkor nehezebb ez a folyamat. A gyepeken, amelyek itt a vadon területen nyílt területrészeket jelentenek, figyelhetjük a cserjésedés, az erdősülés folyamatát. Ugyanakkor ilyen mennyiségű bölénynek nincs számottevő rágási hatása a gyepek lágyszárú növényzetére a jelenlegi vizsgálati eredményeink szerint, és ebből is adódóan terjednek a cserjék a területen, tehát mozaikosabbá válik a terület növényzete.

Dr. Németh Csaba, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság igazgatóhelyettese, a bölény-projekt vezetője.

Forrás: Bajomi Bálint

Meg tud osztani az olvasókkal egy érdekes történetet a bölényekről?

Tulajdonképpen az egész ittlétük érdekes. Talán ami kicsit izgalmas, kicsit vicces, az a velük való olyan típusú foglalkozás, amikor közel kell kerülni hozzájuk valamilyen kezelés, szállítás okán. Ilyen történt most az idei télen is, amikor észrevettük, hogy az előző nyáron idekerült, eddig állatkerti körülmények között élt 10 éves csehországi bölénytehén kondíciója jelentősen leromlott. Úgy gondoltuk, hogy egy másik területre fogjuk áttenni annak érdekében, hogy ott külön tudjuk táplálni és egy kicsit fel tudjuk erősíteni. Az állat kihelyezésen van itt nálunk, és nagyon fontos cél, hogy jó egészségben legyen. A Fővárosi Állat- és Növénykert vezető állatorvosával, Dr. Sós Endrével próbáltuk az állatot elaltatni, de pechek sorozata kísérte a dolgot. Ilyenkor altató fegyverrel kell eltalálni az állatot. Elsőre sikerült is nagyon könnyen meglőni, de sajnos eltörött a tű, ami belement az állatba és az altatófolyadék nem érte el a bölényt. Ettől ő csak idegesebb lett, és az esélyeink pedig fogytak. Második alkalommal szintén sikerült eltalálni az állatot. Akkor pedig a tű nem sült el, és benne maradt a tűben a folyadék, az altató gyógyszer, tehát ismét csak kudarcot vallottunk. A türelem és az altatóanyag egyre inkább fogyott. Ezt követte egy fölélövés, amikor már nagy távolságból éppen hogy, de fölé ment az állatnak a lövedék, és akkor elvesztettük teljesen a bölénytehén bizalmát, úgyhogy már a közelébe nem tudtunk férkőzni. Semmiféle etetéssel, semmivel nem tudtuk közelebb csalni.  Endre a gyógyszer „utolsó cseppjeit” felhasználva betöltötte az utolsó lövedéket és egy „vadászat” indult meg, hogy leválasszuk a csordáról ezt az állatot, és valahogy a közelébe kerüljünk. Végül sikerült is leválasztani, de ez volt az utolsó esélyünk. Egy lespontra, egy árnyékos helyre, az erdőszélre állítottuk Endrét, ahonnan nem láthatta az állat. Egy kis, nagyon óvatos hajtással, a másik oldalról, gépkocsival elmenve az erdőszélen, sikerült úgy kiugrasztani a bölényt, pont ott, ahol a fegyver várta, hogy végül is a negyedik lövés sikerrel járt. A reményvesztett helyzetből visszahozva a szituációt sikerült elaltatni, és aztán áttenni a karantén területre. És az egész telet ott töltötte; hála Istennek táplálással sikerült felerősíteni, aztán most tavasszal pedig visszaengedtük a csordához.

A nagyközönség hol tudja megnézni a bölényeket és mi a célja annak a bemutató központnak?

A bölényeket bemutató területünk Szalafőn van: az Őrségi Népi Műemlékegyüttes mögött található egy 10 hektáros terület, ahol egy nagy kilátóból is lehet őket figyelni. A kilátó egyúttal etetőhelyként is szolgál, tehát az állatok nap mint nap odajönnek a kilátó közelébe. Ennek a helynek elsősorban az a célja, hogy az Őrség új látványosságát az ideérkező turisták is testközelből tudják élvezni, mivel a másik, kondorfai vadonterület nem erre szolgál. Emellett az is fontos funkció, hogy a helyben élő emberek számára testközelbe hozza ezt az állatot, amelyről korábban nem volt együttélési tapasztalatuk, és meggyőződhessenek arról, hogy teljesen biztonságos a kerítés mögött a bölényekkel való együttélés.

Az interjút készítette: Bajomi Bálint – bajomi.eu