Kétmillió vén fa is élhet Nagy Britanniában

Nagy Britannia területén jelenleg 115 ezer vén fát tartanak nyilván, azonban egy új felmérés szerint, melyet a Nottinghami Egyetem kutatói végeztek, ennek a sokszorosa lehet a valós számuk.

Az, hogy egy ilyen vén fa voltaképp hány éves, a fafajtól függ. Olyan fákat tartanak nyilván e jelzővel, amelyek az életük utolsó harmadában járnak, míg például egy tölgy, egy szelídgesztenye vagy egy tiszafa akár ezer évet is élhet, míg egy bükk 250-350 évet él csak, így ennek megfelelő életkorúak a vén fa besorolású példányaik is.

Az új adatot egy meghatározott felmérés eredményeinek kivetítése révén kapták a kutatók, vagyis ez még nem azt jelenti, hogy mind a kétmillió vén fa ismert. Ezen idős fák védelmet érdemelnének, ám valószínűleg a legtöbbjük sose kaphatja ezt meg, hisz még a hollétükről sincs információ. Az első lépés a védelmükhöz tehát a pontos helyük megismerése. A becslések szerint jelenleg a vén fák 20 százaléka már eleve védett területen áll, így az esetükben biztosított is a védelem.

A legtöbb vén fa közös jellemzőket mutat: üreges a törzsük, vannak élettelen ágak a lombkoronájukban, gombák vagy más növények nőnek rajtuk. Sokuknak történelmi, kulturális értéke is pótolhatatlan, mint például a sherwoodi erdőben álló 800-1000 évesre saccolt tölgyé, amelyről a legenda úgy tartja, Robin Hoodnak szolgált menedékül. Hasonló, ám kissé fiatalabb kategóriát képviselnek a veterán fák, az egyetlen különbség az életkorban rejlik, ezek egyszerűen nem érték még el életük utolsó szakaszát.

A Woodland Trust honlapján bárki bejelentheti az általa talált vén fát, a 2004-ben kezdett térképezési akcióból sok fa hollétére fény derült, ám egy ilyen, nem célirányos felmérésben ott fedezik fel a fákat, ahova mennek, és nem mindenhol járnak ugye a túrázók és a utazók sem. Az így kapott adatok tehát torzítanak (látszólag több vén fa van a nagyvárosok környezetében), ezért nemrégiben új módszerrel fogtak neki a vén fák felmérésének. Figyelembe vették a különböző környezeti tényezőket, az egyes helyszínek településektől, utaktól való távolságát, és hasonló adatokat, majd egy olyan modellt készítettek, amelyek ezen adatokkal korrigáltan számították ki a lehetséges vén fák mennyiségét. Emellett önkéntesekkel célirányos felméréseket is végeztettek, random kiválasztott 1-1 négyzetkilométernyi területet kellett bejárniuk, s felmérniük az azon található vén fákat, összesen 52 négyzetkilométernyi területre jutott így felmérő önkéntes. 459 öreg fát találtak, amelyből 94 vénnek minősült, 365 pedig veteránnak. A felmérők azt is jelezték, ha gyanús volt számukra, hogy nem elérhető, nem bejárható helyeken lehetnek még ilyen fák, vagyis még a célirányosan gyűjtött adat is alábecsülheti a valós számokat. Az így megismert fákat összevetették a meglévő adatbázissal, s kiderült, hogy 285 egyáltalán nem szerepelt még eddig, vagyis több mint kétszeresére nőtt csak ezeken a helyeken az öreg fák száma.

Az így megismert fák több mint fele tölgy volt, majd a kőris, a bükk és a hegyi juhar következtek.

A vén fák sokszor rejtett helyeken állhatnak: szántóföldek sarkában, erdőkben, sövények közt, akár még kertek és parkok is otthonaik lehetnek. Adam Cormack, a Woodland Trust kampányvezetője méltatta az önkéntesek eddigi munkáját, s megjegyezte: „Ezek a csodálatos fák történelmi örökségük részét képezik, nemzeti kincsként kellene kezelnünk őket. Nagy Britannia egész területén kérelmeket nyújtunk be az önkormányzatokhoz, hogy a legidősebb és legfontosabb vén fák számára biztosítsanak védelmet, s tegyenek többet azokért az emberekért, akik e fákról gondoskodnak.”