Egy növény, amelynek sikerült átvernie a lódarazsakat

A kizárólag Kínában honos Aquilaria sinensis többféle néven is ismert: agarfa vagy agárfa, sasfa, aloéfa, a növényt idős példányai által termelt erős, balzsamos illatanyagai miatt füstölőkben és a népi gyógyászatban használják, ám nem ez a legnagyobb különlegessége.

Egy kínai kutatócsoport a Current Biology hasábjain számolt be arról a felfedezésről, amely igazán izgalmassá teszi ezt a növényt. Kiderült, hogy a fa magvait az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) terjeszti, ez pedig igen furcsa egy alapvetően ragadozó életmódú darázstól.

A növények számára különösen fontos feladat az utódok terjesztése, a megoldás erre a problémára az, ha a növény valamilyen módon elmozdítja a magvait a saját közeléből, s minél messzebbre tudja elmozdítani, annál sikeresebben, annál nagyobb területen terjedhet. Ezt például a pitypang repítőszőrös magvai révén, vagy a juharfák, fenyők s még számos más fa szárnyas magvai révén jól ismerjük. No de mit tehet egy olyan fa, amely például sok tápanyagot zár a magvaiba, s az ennek okán túl nehéz lesz az önerőből való mozgáshoz? Kerít valami állatot, amely elhordja a magokat.

Ezt teszi a sasfa is, és ehhez egy kis átverést alkalmaz. A növény magvai a legnagyobb hőség idején érnek be, s ekkor a kinyíló termésben lógva néhány óra alatt kiszáradnak, s ezzel elveszítik csíraképességüket. Azonban a szétnyíló gyümölcs olyan illatanyagokat áraszt, amelyet egyébként akkor bocsát ki a sasfa, ha egy növényevő állat (pl. hernyó) elkezdi rágcsálni a levelét. Erre az illatra viszont odarepülnek a ragadozó lódarazsak, és „megtámadják” a sasfa termését, a benne lógó magot lecsípik róla, majd elrepülnek vele és az anyafától távol elszórják.

A kutatók egy sasfa-ültetvényen végeztek kísérletet, s 600 termés sorsát követték ennek során. Megfigyelték, amint a termés szétnyílása után átlagosan alig 13 perccel máris ott volt egy lódarázs és úgy támadta meg a kilógó magot, mintha az zsákmányállata volna. Összesen háromféle helyi lódarázsfaj érkezett a megnyíló termésekre, ám a Vespa velutina hordta el a magvak 84 százalékát.

Az elszállított maggal a lódarázs elrepült, vagy egy másik ágon, illetve másik fán, vagy a saját, árnyékba épített fészkénél leszállt, majd a mag körüli húsos részt elfogyasztotta, s maga a mag lepottyant. Összességében a magok 96 százaléka a darazsaknak köszönhetően volt képes terjedni. A magvakról laborvizsgálatok során kiderült, hogy a csírázásukra kedvezőbb hatású az árnyék.

Az események megfigyelését követően persze a kutatókat az is érdekelte, minek köszönhető, hogy megtámadják a sasfa terméseit. Mivel a fa illatanyagairól nyilvánvalóan tudtak, s feltételezték, hogy ennek lehet köze a „támadásokhoz”, ezért tömegspektrométer segítségével megvizsgálták, miféle illatokat bocsát ki a szétnyíló termés. Az illó anyagok azonosítása után a darazsakat kellett megvizsgálni: vajon melyik anyag vált ki ingerületet az illatokat érzékelő szervük, vagyis az antennájuk (csápjuk) receptoraiban? 17 illó anyag esetében találták a reakcióknak jelét.

Ez azonban még mindig nem volt válasz a miértre, ezért további vizsgálatokat és méréseket végeztek a szakemberek, amelyekből kiderült, hogy amint a fa leveleit egy hernyó rágcsálni kezdi, az szintén speciális vegyületeket bocsát ki – e vegyületekből 14 azon 17 közt is szerepelt, amely az érett termésből árad, s amelyek a darázs antennáját is ingerlik.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a termés szétnyílása során a fa olyan anyagokkal csalja oda a magvait terjesztő darazsat, amelyek miatt a ragadozó úgy hiszi, egy kövér hernyót zsákmányolhat az illat forrásánál.

Az illatokkal való manipuláció teljesen logikus egy fa esetében, ahol a látvánnyal nem sokra menne, hisz a lombok gyakran eltakarják a termést. A kutatók úgy vélik, a sasfa rokonai körében, amelyek szintén ilyen típusú magvakkal szaporodnak, valószínűleg hasonló stratégiára fognak bukkanni azok, akik megvizsgálják majd.

A kutatásnak amellett, hogy egy rendkívül izgalmas növény-állat kapcsolatot feltárt, egy gyakorlati haszna is született: olyan anyagot találtak, amely különösen vonzza az ázsiai lódarazsakat, azt a fajt, amely a világon egyre több helyen inváziós fajként okoz galibát például a háziméhek elleni támadásaikkal. Bár jelenleg is használnak csalétkeket az inváziós darazsak befogásához, azok nem túl hatékonyak, ezért most a kutatók azt is hozzátették a tanulmányuk következtetéseihez, hogy a növényi illó anyagokból, amelyeket most azonosítottak, sokkal hatékonyabb csalétket lehetne készíteni.