Minden ötödik ember egy vadon élő fajtól függ
Az ENSZ Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Testülete (IPBES) újonnan közzé tett jelentéséből kiderül, milyen óriási mértékben függ az emberek élete a természettől.
A modern nagyvárosi életmód mellett azt gondolnánk, hogy csak a fejletlen régiók lakói élnek a természetre támaszkodva, holott a bolygónk minden egyes lakója profitál abból, amit a természet nyújt, legyen szó élelemről, tüzelőanyagról, nyersanyagokról, orvosságokról, vagy csak a pihenéshez, testi-lelki jóllétünkhöz terepet biztosító környezetről. Emiatt is van szükség arra, hogy minél inkább fenntarthatóvá tegyük mindazt a tevékenységet, amely a természet kiaknázását jelenti, mivel mi magunk is csak ebben az esetben tudunk hosszabb távon fennmaradni.
A friss jelentés legfontosabb adataival érdemes kezdeni:
- minden ötödik ember élelme és megélhetése a vadon élő fajoktól függ
- több mint tízezer vadon élő faj kerül az ember asztalára táplálékként
- minden harmadik ember (2,4 milliárd fő) fatüzelésnek köszönhetően főzi meg ételét
Mintegy 50 ezer fajt használunk valamilyen formában, s ebből több mint 10 ezer közvetlenül élelemként kerül elénk, s persze leginkább a fejlődő országok vidéki lakossága van a leginkább fenyegetett helyzetben a nem fenntartható természethasználat miatt. Kiegészítő lehetőségek nélkül arra kényszerülnek, hogy tovább zsigereljék azokat a vadon élő fajokat, amelyek jelentős része már most is fenyegetett státusú, mondta el Dr. Jean-Marc Fromentin, aki a 85 vezető szakértő, több mint 200 kutató munkájára alapozottan, 4 éven át zajlott értékelő felmérés egyik vezetője volt.
A közvetlen felhasználáson túl a turizmust is eltartják a vadon élő állatok és növények: a világ védett területei a pandémia előtt 8 milliárd főnyi látogatót vonzottak, s 600 milliárd dolláros hasznot hoztak évente.
Öt szélesebb kategóriába sorolták a szakemberek azokat a tevékenységeket, amelyek révén a természetre támaszkodunk: halászat, gyűjtögetés, fakivágás, szárazföldi állatok felhasználása (beleértve a vadászatot), valamint az élőlény kinyerése nélkül zajló tevékenység, mint pl. a megfigyelés. Mindegyik kategória esetében elemezték az elmúlt 20 év során lezajlott változásokat, trendeket. A legtöbb esetben nőtt a vadon élő fajok használata, azonban a fenntarthatóság gyakorlata változó volt. A jelentés részleteiben is kitér arra például, hogy a halászat mely esetekben torkollik túlhalászatba: a vadon élő halak 66 százalékát halásszuk fenntartható módon, 34 százalékukat viszont túlhalásszuk, azonban e globális átlagoktól egy-egy helyen hatalmas eltérések lehetnek. Van olyan faj, amelynek a korábbi rossz módszerek elvetésével sikerült újra megerősödnie, és ma már fenntartható módon zajlik a halászata. A túlhalászat, illetve a vad fajok túlzó kihasználásából adódó helyzet megfordítható, s a fenntarthatóságból mindenki – az élőlények és az emberek is – profitálni fog.
Problémát jelentenek az olyan jól ismert gondok, mint a környezetszennyezés vagy a vad fafajok kivágása mellett az illegális gyűjtés és kereskedelem (állat és növény esetében egyaránt), a növényvilágban például különösen a kaktuszokat, cikászokat és orchideákat érinti ez a probléma. A világon zajló mindennemű illegális kereskedelmi tevékenységben a vad fajok illegális kereskedelme évi 199 milliárd dollárosra becsült értékkel a harmadik legjövedelmezőbb (az emberkereskedelem és a drog után), s az elmúlt 4 évtizedben jelentősen bővült. (Ebbe a bővülésbe nemcsak az élő állatok és növények tartoznak, hanem az illegális fakivágásból és halászatból-vadászatból származó termékek is.)
A jelentés hangsúlyozza az egyes őslakos népcsoportok természeti ismereteinek értékét, s annak az általuk régóta művelt fenntartható gyakorlatnak a fontosságát, amellyel a környezetük vad fajaival bánnak.
A jelentésben a vad fajok fenntartható kezelését, használatát lehetővé tevő változásokról is szó esett természetesen, s arra is kitért, hogy az emberiséget ideje lenne a természetben más fajok mellett élő állampolgáraként kezelni. Az az elv, amely az embert leválasztja a természetről, vagy inkább a természet fölé helyezi, elvezetett a mai környezeti krízishelyzethez, klímaváltozáshoz és a biológiai sokféleség csökkenéséhez.