A vulkáni sziget, ahol sirályok a kertészek
1963-ban egy új sziget született Izland mellett, a vulkáni kőzetek azonban nem maradtak sokáig csupaszan.
A Surtsey-sziget születése nemcsak a vulkanológusok számára volt különleges és fontos esemény, hisz lehetőség nyílt a folyamat megfigyelésére Izland partjaitól jó 30 kilométerre délre.
A szigeten 4 éven keresztül tartott a vulkánkitörés (ennek köszönhető a létezése), majd beköszöntöttek a máig is tartó békésebb idők. Surtsey a születésétől fogva védelmet élvez, így az itt lezajló természetes változások igazi élő laboratóriummá tették, 2008-ban az UNESCO Világörökség kincsei közé is besorolták. A szigeten mindössze két épület van: egy világítótorony és egy kis menedékház az ott dolgozó kutatók számára.
Az élővilág első jelei már a sziget tengerfelszín fölé bukkanásakor megmutatkoztak: először mikrobák, gombák és baktériumok telepedtek meg, majd 1965-ben az első edényes növény is megjelent, 1970-re már 10 növényfaj élt itt. 2004-re 60 edényes növény, 75 moha, 71 zuzmó, 24 gombafaj lakta a vulkáni szirteket, 89 madárfaj és 335 gerinctelen állatfaj képviselői mellett. Bár a sziget nem fog örökké megmaradni, az eredeti területének mintegy a felét már elemésztette az Atlanti-óceán, az egykori kráterek meredek szirtekként állnak majd ki a tengerből, addig azonban még eltelik egy kis idő. A Cornell Egyetem foglalta össze, mi is történt eddig a szigeten, biológiai szempontokból.
Az első, Surtsey-szigetén fészket rakó madár 1970-ben a fekete lumma (Cepphus grylle) volt, az első edényes növény pedig a keresztesvirágúak közé tartozó tengeri mustár (Cakile maritima) – ez még a kitörés ideje alatt, 1965-ben a szigetre települt. A következő évtizedekben számos további növény érkezett, egy részük a levegő vagy a víz segítségével, más részük a madarak lábán vagy emésztőrendszerén át jutott az újszülött vulkáni szigetre. Megjelentek az első északi sirályhojszák (Fulmarus glacialis), a háromujjú csüllők (Rissa tridactyla) is, de egészen 1985-ig várni kellett a sziget legfontosabb lakójára: a sirályra.
Amint a sirály megvetette a lábát Surtsey területén, a biológiai sokféleség növekedése jelentősen felgyorsult. Már Darwin is úgy vélte, a növények képesek egy lakatlan szigetet meghódítani a vízben sodródó magvaik által, ám Surtsey-hez ennél többre volt szükség. Az 1970-es években 20-nál kevesebb növényfaj volt a szigeten és a számuk stagnált, s csak 1986-tól nőtt meg ugrásszerűen a számuk, amikor a sirályok már nemcsak magvakkal, hanem guanóval is ellátták a sivár kőzeteket. Ahol az első sirályfészkek álltak, hamarosan üde zölddé vált a csupasz szirt, s 2013-ra már 12 hektáros területet foglalt el ez a zöld rét, kétszeresére nőtt a növényfajok száma.
A dús fűnek köszönhetően már 2001-ben megjelentek az első nyári ludak, s ahogy a növényzet gyarapodott, megérkeztek az olyan állatok is, mint a bogarak, ugróvillások, molylepkék. Ebből egyenesen következett, hogy a sziget már a rovarevőket is el tudja látni táplálékkal, így jöttek a hósármányok (1996), a barázdabillegetők (2000-es évek eleje) és a réti pityerek. 2008-ban az első hollók is ideértek, ők legfőképp más madarak ellopott tojásain éltek.
A növényfajok száma 64-ben csúcsosodott ki, mára csökkenést mutat, ahogy a fajok közti versengés során az első hódítók némelyike kiszorul. A madarak állománya más utat jár be: eddig 17 faj fészkelt a szigeten, és közel 100 fajt figyeltek meg itt, köztük úton lévő, megfáradt vándorokat, akiknek igen jól jött a pihenőhely.
A sziget jövőjében ismét átalakul majd a terület élővilága. Valószínű, hogy hasonlóvá válik a közeli Heymaey-szigetének meredek szirtjeihez, amelyek tetejét vastag fű borítja. Az ilyen szirtek kiváló fészkelőhelyet biztosítanak majd például a lummáknak, erre azonban még 100-200 évet várni kell.
Nagy kihívás előtt áll a természet
A csapadékminták átalakulása komoly próbatétel elé állítja a fajokat.
Az év madarának nyomába eredtek a szakértők
Az MME munkatársai a kerecsensólymok helyzetét próbálják jobban megérteni.
Ez a hal a lábain át érzi a zsákmánya illatát
Úgy tűnik, remek evolúciós modellt jelenthet egy hal az új tulajdonságok, új szervek kialakulásának vizsgálatához.
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
