A tasakospatkányok a legközelebbi kertészkedő rokonaink

A tasakospatkányok magyar neve nem túl kedves hangzású, de a tengerentúlon a „cukiállat” kategóriába tartoznak, és egyszerűen csak zsebes pocok a nevük, azonban a hódokkal rokonok, nem a patkánnyal vagy épp a pocokkal. Az állat a nevét a kifordítható pofazacskóiról kapta, amelyekben (hörcsöghöz hasonlóan) élelmét képes szállítani. A tasakospatkány szinte egész életét a föld alatt tölti, az akár 100-150 métert is elérő járatrendszereiben, és bár egyesek kártevőként gondolnak rájuk, a növényeket nem eszik meg, csak a gyökerekből csipegetnek, s a járataik is stabilak, amelyek nem okoznak talajomlást.

A föld alatti életmód, a rengeteg alagútásás meglehetősen nagy energiaigényű, így ezeknek az állatoknak is igen fontos a mindennapi betevő. Amint azt  a Floridai Egyetem, frissen végzett zoológusa, Veronica Selden vezette csoportnak nemrégiben sikerült feltárnia, ehhez a sok energiához úgy jut hozzá a tasakospatkány, hogy jó kertészként ápolgatja az általa fogyasztott gyökereket. E felfedezés ezt a rágcsálót az ember mellett az egyetlen kertészkedő emlőssé teszi.

Mit is tesz ez a kisrágcsáló? A gyökereket saját ürülékével trágyázza – ez pedig meglehetősen eltér a rokon állatfajok viselkedésétől, amelyek kijelölt „pocokvécéket” használnak a járatrendszereikben, vagy épp a felszíni állatokétól, amelyek véletlenül juttatják ürüléküket a növények tövébe.

„A tasakospatkány olyan gyökértermelő rendszert tart fenn, amelyben optimalizálják a gyökerek növekedését az ürülékükkel” – mondta el Veronica Selden.

A tasakospatkány napi energiaigényének 20-60 százalékát fedezi az általa művelt gyökérkertekben begyűjtött élelemből – a kutatók a Current Biology folyóiratban számoltak be a felfedezésről, amely szerint a tasakospatkány valamiféle kezdetleges kertészkedést folytat.

A gyökerek a járataikba cseppkőszerűen belógnak vagy azok oldalfalain terjeszkednek, s maguk a járatok leginkább a csatornák sötét és nedves környezetére hasonlítanak. A csatorna hasonlat segítette a kutatókat is abban, hogy ráébredjenek, miként képesek eleget enni ehhez az energiaigényes életmódhoz a tasakospatkányok: az otthoni csatornákba benövő gyökerek adtak ötletet. „Ha az emberek alkotta csatornákba benőnek a gyökerek, akkor valószínűleg a tasakospatkány csatornáiba is.” – mondta Jack Putz professzor, a kutatás egyik résztvevője. A kutatás során rengeteget kellett ásniuk a szakembereknek is ahhoz, hogy kiderítsék, mit is művel odalenn az állat. Nyitott végű hordókat ástak be a talajba a tasakospatkány járatai közelében, úgy, hogy az állat ne tudjon abba bemenni, de a növények belenöveszthessék gyökereiket. Ezzel az állattól védett gyökereket is létrehoztak, és a közvetlen közelben az állat által művelt járatok gyökereit is megfigyelhették. A két helyen élő gyökérzet összehasonlításaiból derült ki, mekkora hatást fejt ki a tasakospatkány a gyökérzetre!

Kiderült az is, hogy pusztán az ásás közben talált gyökerek energiatartalma nem fedezi az ásás igényeit, ám a már meglévő járatokba benövő gyökerekkel kiegészülten eleget ehet a tasakospatkány. Gyakorlatilag a meglévő járatok „termése” teszi lehetővé, hogy tovább ássanak és új élelemforrást keressenek.

Lehet persze vitázni azon, hogy ez kertészkedésnek, növénytermesztésnek tekinthető-e, sokak szerint ehhez az kellene, hogy a tasakospatkány maga ültesse el a növényeit. Azonban ne feledjük, az ember is gondoz olyan növényeket, amelyeket nem ő ültetett, mégis kertkultúraként tartjuk nyilván ezt a tevékenységet is.