Maya Bay, avagy a környezetvédők és a Covid19 sikertörténete
Épp csak, hogy elindulunk hosszú farkú hajónkkal Maya Bay felé, amikor tengeri sügér kezd ugrálni a víz felszínén. Hihetetlenül kristálytiszta az Andamán-tenger, kihajolva a csónakból tökéletesen látom, ahogy egy piros vízi csillag komótosan sziklát mászik 2 méter mélyen.
Három-négy hajó szeli csak a habokat, Thaiföld lassú nyitása után még nem özönlenek az emberek a Phukettől délkeletre fekvő Hat Nopparat Thara-Ko Phiphi Nemzeti Parkba, így leghíresebb szigetének, a Phi Phi Donnak a lakói, akik a turizmusból élnek, most minden ideérkezőért hálásak.
A Phi Phi szigetek a nagy Phuket sziget és az ország kontinentális részének nyugati partja között, a Malaka-szorosban helyezkedik el. Különleges, tengerből kiemelkedő mészkőszikláihoz és Thaiföld legmélyebb lagúnájához, a Pi Leh-hez megannyi legenda kapcsolódik.
Mielőtt Maya Baybe hajóznánk, kapitányom a lagúnához irányítja a hajót. Hosszúkás csatornán át siklunk be, amelyet közel száz méter magas sziklák vesznek körül.
A thaiok a megfiatalodás lagúnájának is nevezik Pi Leh-t, amely a földkéreg 40 millió évvel ezelőtti felszakadása után alakult ki, szerintük ugyanis olyan hasznos mikroelemekkel és ásványi anyagokkal telítődik itt a víz, mely jót tesz a szervezetünknek. Mikor beérünk a lagúnába, leállítjuk a motort, egy darabig hallgatjuk a természet ringását, bámuljuk a lehetetlenül türkiz színeket, a fejünk felett köröző sasokat, majd beúszok a hasadék mentén egy apró öbölbe. Egy lélek sincsen rajtam kívül, Covid előtt ez soha nem fordult volna elő.
A világ talán egyik legismertebb öblét, a Maya Bayt, Leonardo Di Caprio itt játszódó filmje, A part tette fel az utazók térképére. Vakítóan fehér homok, szikrázóan kék vizű tenger, buja, érintetlen természet. Alex Garland azonos című regényéből készült filmben a fiatal Richard a hátizsákos tömegturizmus elől ide érkezik kalandot és boldogságot egyszerre keresve.
A film kasszasikere után egyszerűen senki nem volt arra felkészülve, ami végül bekövetkezett. A mintegy 300 méter széles öböl az év minden szakában megtelt motorcsónakokkal, a homokot nem lehetett látni a parton, naponta akár hatezer ember is megfordult a paradicsomi Maya Bayen. A korábban csak halászok által látogatott szakasz most Krabi, Phuket és Phi Phi Donról indulva olyan célponttá vált, ahol minden, ún. egynapos turista fürdeni akart.
Csupán 2018-ban kaptak észbe a helyi szervek, amikorra a felelőtlen tömegturizmus szinte teljesen tönkretette az öblöt és természetes élővilágát. Növekvő szeméthalmok és az eltűnő vadvilág mellett, a horgonyok, a naptejek, és persze a rengeteg fürdőző hatására a korallok 90 százaléka elpusztult, mire a hatóságok végre a cselekedtek.
Bár a helyi utazásszervezők, akik évente 4,5 milliárd forintnak megfelelő baht kerestek, mindent megtettek, hogy ne zárják le a strandot, ám ezúttal a környezetvédők győztek. Kezdetben négy hónapig, aztán egy évig senki nem tehette a lábát a területre, ezután pedig jött a Covid, kitolva ezt egészen 2022 májusáig.
A lezárás után már fél évvel fellélegzett a térség, turisták hiányában a szirti cápák visszatértek, a természetvédőknek pedig volt lehetősége, hogy közel 30 000 korallt újra ültessenek. Mindenki nagy meglepetésére az igen ritka Puu Kai rák is meglátogatta az öblöt, holott a fajt tíz éve nem észlelték a térségben.
Mivel ma már az intézkedéseknek köszönhetően egyetlen hajó sem mehet Maya Bay közelébe, az úszó dokkos kikötőt a sziget ellenkező oldalán, a Loh Sama-öbölben alakították ki. Hosszú farkú hajónk finoman nekiütközik a kikötőnek, a parkőrök elkapják, a dokkhoz húzzák, és segítenek kiszállni a csónakból. A korlátozások szerint csupán nyolc hajó tartózkodhat egyszerre a Loh Sama-öbölben, melynek utasai mindössze egy órát tölthetnek a parton.
Felsétálok a lépcsőn, kifizetem a belépőjegyet, hatalmas gyökerű fák kapaszkodnak a földbe mellettem. Rálépek a frissen épített deszkasétányra, ez is az újabb intézkedések egyike, hogy a teljesen letaposott természet regenerálódhasson végre. Buja dzsungelen kell átsétálnom, csakúgy, mint annak a közel háromszáz embernek, akiket limitált számban – a napi 6000 helyett – egy időben beengednek Maya Bayre. Tíz óra van, a nap épp átbukott a sziget hatalmas karsztkúpjai felett, tökéletesen beragyogva a dúsan benőtt sziklákat, türkizre festve a tengert.
Végül a pálmákkal szegélyezett sétányról Maya Bayre érek. Rajtam kívül 4-5 turista lézeng valahol a távolban, se drónok, se szemét, se úszók, jó húsz éve nem látta így senki ezt a paradicsomi vidéket. A lisztfehér homokon apró rákok lábnyomai, a víz valószerűtlenül kék, csend és béke van, az ember már-már azt hiszi, csak ő van és a természet. Ám hirtelen éles füttyszó hasít a némaságba. Egy indiai nő derékig ruhástól benne áll a vízben, férje épp fotózná a családi albumba, mire Maya Bay őre felpattan, és fülsértően sípol majd kiált egyet: Tilos a fürdés!
Végigsétálok a világhíres parton, leülök messze a többiektől. Velem szemben a horizonton apró hajók bontakoznak ki, kifeszített bóják mutatják, meddig merészkedhetnek, csupán jó két-háromszáz méterről csodálhatják a fedélzetükön ülők Maya Bayt.
Mint megannyi más ország, Thaiföld is egészen 2018-ig a turizmusra és ezzel együtt a minél nagyobb bevételre összpontosított, elfelejtetve, hogy mi is az igazán fontos.
Szerencsére a hatóságok még időben felismerték, hogy vissza kell térniük az alapokhoz, és a természetes élőhelyek védelmét kell előtérbe helyezniük a pénzszerzéssel szemben.
Maya Bay esete gyönyörű példa arra, hogy felelős turizmussal és összefogással a természet igenis képes újraéledni, regenerálódni.
Nektár, veríték és könnyek: egyes méheknek igen fura ízlésük van
A méhekről még mindig a háziméhekre asszociál az emberek elsöprő többsége, ideje azonban apránként megismerni azt a rendkívül sokszínű társaságot, amelynek számtalan tagja még fullánkokkal sem rendelkezik.
Mongólia ikonikus állatának megóvásában segíthet a magyar kutató
Dr. Sramkó Gábor, a Debreceni Egyetem munkatársa Szajki Bálinttal, a 24.hu fotósával 2024 júniusában kelt útra Mongóliába.
Nagy kihívás előtt áll a természet
A csapadékminták átalakulása komoly próbatétel elé állítja a fajokat.
Az év madarának nyomába eredtek a szakértők
Az MME munkatársai a kerecsensólymok helyzetét próbálják jobban megérteni.
Ez a hal a lábain át érzi a zsákmánya illatát
Úgy tűnik, remek evolúciós modellt jelenthet egy hal az új tulajdonságok, új szervek kialakulásának vizsgálatához.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
