Rozsdafarkúak: kerti vagy házi?
Eszembe jutnak azok a régi, boldog madarászévek, mikor a mai állapotokhoz képest sokkal, de sokkal több madár volt, és környezetünkben szinte csak a természet hangjait hallottuk.
Nem feledem, mikor a Tisza gátján Tiszasülynél hatalmas túrákat tettem, a gátőrházban lakó idős házaspár már messziről megismert és csak intett egyet. Ekkor még több pár kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) fészkelt az ártéri ligeterdő szélein álló odvas botoló füzesben. Sőt a magas talapzaton álló nyaralóknál is költött mindig egy-egy pár – ekkor 1989-et írtunk. Azóta nagyon megritkult hazákban, én magam Velemnél és Bozsoknál ismerek néhány párt.
Madárvonulás idején más a helyzet, tavasszal is ősszel találkozhatunk hazánkon átvonuló kerti rozsfarkúakkal. Szeretik a bokros területeket, fasorokat, ligeteket. Elég bizalmatlan madár, sokszor csak úgy szerzünk tudomást jelenlétéről, ha épp előttünk libben be a bokorsorba.
Könnyen összetéveszthető a vele rokon házi rozsdafarkúval (Phoenicurus ochruros). Míg a házi rozsdafarkú egy kimondottan gyakori madárfaj, szinte minden faluban fészkel, addig a kerti rokona jóval ritkább.
A legkönnyebben a farokfedőkön lévő rozsdás szín alapján ismerhetők föl. Míg a kerti rozsdafarkú tojó melle sárgásfehér, narancsos árnyalattal, addig a házi rozsdafarkú tojóé egérszürke színezetű. A hím kerti rozsdafarkú, mint felvételünkön is látható könnyen elkülöníthető a házi rokonától. Torka fekete, melle narancsvörös, homloka fehér. A házi rozsdafarkú hímek feketék és csinos feltűnő fehér szárnyfoltot viselnek.
Az enyhébb teleken a házi rozsdafarkú áttelelhet a településeken, ha pedig mégis vonul, akkor a Földközi-tenger mellékén tölti a telet. A kerti rozsdafarkú hosszútávú vonuló Afrika trópusi tájain telel.
A házi rozsdafarkú reszelős énekével szemben a kerti rozsdafarkú lágy, mélabús magas strófákon énekel, előszeretettel utánozza a fitiszfüzike és kis poszáta énekét. A házi rokon előszeretettel énekel napfelkelte előtt az alkonyi órákban.