Voltaképp miért is nem kap agyrázkódást a harkály?

A harkályokról amolyan mítoszként eddig azt tartották, hogy az ütések erejét védősisakként elnyelő koponyájuk védi meg őket az agykárosodástól, egy újonnan, a Current Biology folyóiratban közzé tett kutatási eredmény azonban más következtetésre jutott.

Az a sokfelé elterjedt elképzelés, hogy a koponya elején, a csőr tövénél egy szivacsos csontréteg fogja fel az ütések erejét, azonban ha ez így volna, akkor maga a fára mért ütés is hatástalanul gyenge lenne, hisz az ütés tompítása mindkét irányban működne. A kutatás szerint sokkal inkább egy kalapács merevségével rendelkezik a harkály feje, mintsem a védősisak bárminemű ütéselnyelő tulajdonságával.

A kutatók három harkályfaj (fekete harkály, nagy fakopáncs és az amerikai kontyos feketeharkály) kopogtatásairól készült 109 nagy sebességű videót elemeztek végig képkockánként, a csőr és a koponya bizonyos pontjait követve. Különösen fontos volt a szem helyzete, hisz a szem a koponya fix üregében helyezkedik el és pont az eddig ütést elnyelőnek tartott szivacsos csont mögött. Ha az ütés ereje elnyelődne, az a szem mozgásának lassulásán meglátszana, s arányos volna azzal, ahogy az agy is lelassul odabenn.
Azonban a videókból egyértelművé vált, hogy szó sincs arról, hogy valami elnyelné a harkály ütéseinek erejét, teljesen merev tárgyként viselkedett a csőr-koponya együttese!

Modellszámításokat is végeztek, s ezekből arra jutottak, hogy amennyiben valamilyen ütéstompítóval élnének a harkályok, akkor több energiára lenne szükség a hatékony kopácsoláshoz.

Bár számos esetben igyekeztek az elterjedt mítosz miatt a harkályt utánzó védősisak tervezésével jobb ütéselnyelő eszközt készíteni, a kutatásból kiderült, hogy ez távolról sem hasznos ötlet, mivel a harkály anatómiailag nem nyeli el az ütés erejét. A kutatók összehasonlító modellszámítást is végeztek az emberi agyat és a harkályokét érő rázkódást illetően, s ezekből kiderült, az emberi agyat sokkal nagyobb nyomás éri. Míg a főemlősök koponya- és agyfelépítésére átszámítva a harkály ütései képesek volnának agyrázkódást okozni, a harkály maga sokkal kisebb aggyal rendelkezik, s csupán ennek köszönhetően esélye sincs a sérülésnek, amennyiben fákat kopogtat a madár, teljes erejével.
Ez a hatás egyúttal a harkályok méretét is korlátozza, mivel a jóval nagyobb termettel járó nagyobb agy már nem élvezne olyan védelmet a kopácsolás során.

Előfordul persze, és ezt bizonyára sokan észrevették már, hogy tél végén, kora tavasszal a harkályok, főként városban, nemcsak fákon, hanem pl. a rendelkezésre álló fém oszlopokon vagy más fémtárgyon is kopácsolnak. Azonban ezt nem élelemkeresési céllal teszik, s ezért nem is teljes erőbedobással csapkodják a csőrükkel a fémet, hanem a párválasztáskor felhangzó „dobolás” része ez a különös viselkedés. A fém kis erőbedobás hatására is hangosabban zörög a fánál, így a dobolás szerepét illetően sokkal hatékonyabb.

Tehát az eddig puszta mítoszon alapuló magyarázat helyett az új kutatás bebizonyította, hogy a harkály agya a kis mérete miatt nem károsodik a kopácsolás során.