Medveállatka harcsabajusszal

A Zoologischer Anzeiger szakfolyóiratban jelent meg az a tanulmány, amelyben egy lengyel kutató a különös medveállatkát bemutatta. Közép-Ázsia hegyvidékein számos bennszülött, csak itt honos állat és növény él, nincs ez másképp a medveállatkákkal sem, ám vajmi keveset tudunk mégis ezekről a bájos parányokról. Egy fajcsoport összehasonlító elemzése során derült fény arra, hogy egy eddig ismeretlen is rejtőzik köztük, amelyet Cornechiniscus mystacinus-nak neveztek el, a bajusz jellegű kinövései alapján (mystacinus = bajuszos).

A Cornechiniscus nem jellemzője a meglehetősen nagy méret – ezt persze medveállatkaszinten kell értsük: akár 0,6 millimétert is elérhetnek ezek az állatok. Ez azt jelenti, hogy akár szabad szemmel is láthatóak lehetnek.

A kirgiz fajra az ország északi részének hegyvidéki területén találtak rá, az állatka sötétsárga – narancssárga színekben pompázik, és a többi rokon fajtól igen jól megkülönböztetik a szájnyílás melletti harcsabajusz-jellegű kinövései. A nőstények 0,6 milliméteres testhosszukkal jóval nagyobb termetűek, mint a 0,3-0,4 milliméteres hímek.

No de mire is jók a harcsabajuszkák ezeknek az apró állatoknak? Ugyanarra, mint a harcsának is: érzékelőként működnek, ahogy a testükön lévő más kis szőrszerű kinövések is.

A medveállatkákat 1773-ban először Johann Goeze vízi gerincteleneket vizsgáló német zoológus írta le mikroszkópos megfigyelés alapján, ő még a „Kleiner Wasser Bär” vagyis apró vízi medve nevet adta az állatnak, majd néhány évvel később egy olasz biológus, Spallanzani nevezte a máig is használt „Tardigrada”, vagyis lassú léptű néven az állatcsoportot.