Kutat ásó csimpánzok

Az esőerdőket általában nem tartjuk olyan helynek, ahol vízhiánnyal kell számolnia az ott élő állatoknak, szemben a szavannák vagy más szárazabb élőhelyek lakóival. Ez utóbbi helyeken néhány fajról (pl. elefánt, vagy néhány lóféle) ismert is, hogy a víz elérése céljából kis gödröt, vagyis „kutat” ásnak. Azonban a Kenti Egyetem és a St. Andrews Egyetem kutatói, a magyar Péter Hella vezetésével esőerdőben (vadon) élő kelet-afrikai csimpánzok (Pan troglodytes schweinfurthii) viselkedését vizsgálva derítették ki, hogy az esőerdei csimpánzok is kis gödröket, vagyis „kutakat” ásnak a tisztább ivóvízért. Ez az első alkalom, hogy esőerdei csimpánzoknál ilyet tapasztaltak, s a kutatók úgy vélik, egy máshonnan érkezett nőstény hozta magával e viselkedést a csoportba. A felfedezést a Primates szakfolyóiratban ismertették a kutatók.

Ugandában, a Waibira közösséghez tartozó esőerdei csimpánzokon végeztek megfigyeléseket a szakemberek. Elsőként egy, még 2015-ben érkezett fiatal nőstény, Onyofi esetében látták azt, hogy kutat ásott, s ezt igen nagy szakértelemmel tette – valószínűleg olyan közösségben nőtt fel, ahol ez már szokásban lehetett. A megfigyelést követően a Waibira közösség számos fiatal és nőstény egyede is eltanulta a kútásást – a hímek nem ástak, csak rendszeresen ittak a mások ásta kútból így kinyerhető vízből.

Onyofi tevékenysége nagy figyelmet kapott a csapat tagjaitól, valószínűleg azért, mert életükben először láthattak ilyesmit a helyi állatok. A kútjai népszerűek voltak, számos állat ivott belőlük, vagy épp azt szivacsszerűen felitatva, megrágott levélcsomó, illetve moha segítségével jutott hozzá a kutak vizéhez. A hét száraz évszak alatt végzett megfigyelések során egyszer se használtak eszközt a csimpánzok az ásáshoz.

„A kútásással általában az igen száraz helyszíneken élők nyernek ki vizet – a csimpánzok esetében csak három szavannán élő közösség esetében tudunk e tevékenységről” – magyarázta Péter Hella, aki a Kenti Egyetem doktorandusza. „Azonban a Waibira állatai esetében kissé mást láttunk. Először is esőerdőben élnek, s a legtöbben úgy vélik, ez esetben nem jelenthet kihívást vízhez jutni, azonban úgy tűnik, az a pár hónapos száraz időszak minden évben épp elég problémát jelent. Ezen felül a kutakat általában nyílt víz közelében ássák, így valószínűleg a szűrés az elsődleges feladatuk e kutaknak, nem is kimondottan a vízhez jutás. A csimpánzok tisztább, vagy csak más ízű vizet fogyaszthatnak a kutakból, ez pedig lenyűgöző.”

Különös volt, hogy még a nagy testű, domináns hímek is türelemmel megvárták, míg Onyofi megássa a kútját és iszik, amennyit csak akar, majd csupán ezt követően mentek oda ők is inni, ez pedig egy ilyen értékes dolog esetében, mint a víz, elég furcsa. Felnőtt hímet eddig nem láttak kutat ásni, de az ifjoncok közt már van, amelyik eltanulta. Kérdés, hogy vajon ha ezek a fiatal hímek felnőtté válnak, vajon ásnak-e majd kutat? Ha igen, tőlük talán majd a nagy hímek is hajlandóak lesznek eltanulni, s maguknak ásni a kutakat ahelyett, hogy másokéra támaszkodnának.

A főemlősök körében (az említett csimpánzokon túl) páviánok ásnak még kutakat, egyes esetekben gazellák kútjait mélyítik ki, máskor saját kutakat készítenek, esetleg már szivárgó víz helyén ásnak. Az elefántokról ismert, hogy a meglévő, de állott, gyakran kórokozókkal és parazitákkal teli víz közelében ásnak azért, hogy szűrt, tisztább vízhez férhessenek hozzá; rajtuk kívül még a vöröshomlokú maki végez hasonló aktív vízszűrést. A száraz élőhelyen lakó és vízpartokon kutat ásó helyi csimpánzok kútjainak vizén végzett elemzések előzetes eredményei azt mutatták, hogy ebben tizedannyi baktérium van csupán mint a szomszédos állóvízben. Mindezek azt jelentik, hogy a kútásás számos állatfaj esetében nemcsak magát a víz kinyerését szolgálja, hanem a jobb minőségű, egészségesebb víz elérését is.