Több mint ötszáz National Geographic magazint gyűjtött össze
Szesztay László úgynevezett örök olvasó tagsági kártyát kapott a National Geographic Társaságtól.
Negyvenhat éve hozza a nemzetközi posta menetrendszerűen minden hónapban a National Geographic magazint és teszi be a jelenleg Herenden élő Szesztay László postaládájába. Az egész család várja a havonta érkező küldeményt. Mondhatni a véletlen hozta így, de a hozadékát ma is élvezik.
„Tinédzser koromban abban a sajátságos helyzetben voltam, hogy hat évig Amerikában élhettem. Édesapám 1970 és 1978 között az Egyesült Nemzetek Szervezetének a környezetvédelmi szakértőjeként dolgozott, így négy évig én is ott jártam gimnáziumba, majd két évet elvégeztem az egyetemből is. Ez idő alatt egy New York melletti kisvárosban éltünk és én itt tettem le az érettségit. A szüleim a sikeres vizsgák után megkérdezték, hogy mit kérek úgymond jutalomként. Választhattam egy háromhetes utazás, egy divatos nagypecsétes gyűrű, illetve egy életre szóló National Geographic előfizetés között. Az ékszereket már akkor sem szerettem, szóval maradt az utazás és a magazin. Utóbbi mindig is nagy értéket képviselt az életünkben: édesapám többször olvasott belőle, sokszor az angoltanulás eszközeként használtuk” – emlékezik vissza Szesztay László a kezdetekre.
A National Geographic tagsági kártya és oklevél kiállítási dátuma 1976. június 10. Ez azt jelenti, hogy örök olvasónk már 46 éve kapja kézhez rendszeresen a magazint minden hónapban, ami pedig több mint 550 darab összegyűjtött újságot jelent.
„Gratulálunk! Ezzel az élethosszig tartó tagsági kártyával Ön a világ legnagyobb nonprofit tudományos és oktatási szervezetének kiemelten nagyra becsült támogatója. Így a National Geographic magazin oldalaival egy életre szóló kaland és tanulás előtt állhat.
Kérjük, válassza le a Life tagsági kártyáját erről a rövid levélről, és tartsa kéznél. A hátoldalon lévő ingyenes telefonszám segít a Társulattal való kommunikációban” – írta 1976-ban a National Geographic Társaság a Mr. Laszlo Szesztay nevére szóló tagsági kártya mellé, már akkor is újrahasznosított papírra.
Az 1976. június 10-én kelt, szintén névre szóló oklevél a következőkkel illeti örök olvasóját: „A National Geographic Társaság, egy 1888-ban, a földrajzi ismeretek gyarapítására és terjesztésére alapított nonprofit tudományos és oktatási szervezet támogatásának elismeréseként.”
„Apámban volt egyfajta előrelátás azzal kapcsolatban, hogy az előfizetés majd hasznos lesz az életemben. Két év múlva hazaköltöztem Magyarországra, de a National Geographic magazin azóta is minden hónapban megérkezik a postaládámba. A mai napig Amerikából kapom őket, a padláson már egy külön részt alakítottunk ki nekik: körülbelül nyolcméternyi National Geographic rejtőzik ott, éves lebontásban. A gyerekeknek néha eszükbe jut egy-egy téma, például, hogy megjelent egy cikk a bolygórendszerekről és most az érdekli őket, akkor azt előkeressük. Néha egyet-egyet „ellopnak” tőlem, de aztán visszahozzák. Nagyon örülök a National Geographic üzenetének, mert megpróbálok magam is minél többet tenni a környezetvédelemért. Van pár szerencsés kapcsolódási terület, ami a munkámmal jár: Herenden is több kezdeményezéssel élek. Fákat ültetünk, parkosítunk, évente több kampányt szervezünk. Közel áll a szívemhez Jane Goodall mozgalma is: több előadásán is részt vettem és néhány éve lehetőségem volt megismerkedni vele, ahol Herend elkötelezettségét is meg tudtam vele vitatni a környezetvédelem iránt. Terveztünk közösen három kismajom figurát is, amely a klasszikus szimbóluma a nem lát, nem hall, nem beszél hármasnak, és ami azt jelképezi, hogy az emberiség mintha nem akarna tudomást venni arról, ami körülöttünk történik. Létrehoztunk egy alapítványt is a munkahelyemen belül, amire nagyon büszke vagyok” – mondja az örök olvasó, aki a Herendi Porcelánmanufaktúra kereskedelmi igazgatója és már a nyugdíjas éveit tervezi, amikor jótékonysági munkát szeretne vállalni.
Az örök olvasót saját elmondása szerint érdekeli minden, ami a klímavédelemhez, környezetvédelemhez és állatvédelemhez kötődik. Nagyon foglalkoztatja, mi történik, ha követjük vagy ha nem tartjuk be az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodást.