Ilyen hangot adnak ki a ráják
Most először sikerült bizonyítani, hogy a ráják, hal mivoltuk ellenére sem néma állatok.
A porcos halak esetében eddig, egyetlen, fogságban tartott, stresszelt állat kivételével csak olyan hangokat ismertünk, amelyek a táplálkozás kapcsán létrejött zajnak tekinthetőek (pl. kagyló feltörése), nemrégiben azonban ráják szándékos hangadását, mondhatni „énekét” sikerült rögzíteni.
Az Ecology folyóiratban közzé tett tanulmányban két rájafaj három egyedének vadonban felvett, spontán hangadásáról számolt be egy kutatócsoport. A Urogymnus granulatus, és a Pastinachus ater fajokba tartozó állatok hangját a Nagy Korallzátonynál, illetve az indonéz Gili-szigeteknél vették fel. Ezek az első bizonyítékai a vadon élő ráják hangadására.
A ráják, illetve a cápák hallása ismert, tudjuk, hogy reagálnak például a vergődő zsákmány hangjára, illetve menekülőre veszik, ha a kardszárnyú delfinek hangját meghallják. Vannak ráják, amelyek bizonyos hangok hatására megváltoztatják az úszásukat, míg egyes cápák a hirtelen hangoktól visszahőkölnek.
A most ismertetett, klikkeléshez, csettintéshez hasonlító rájahangokat mindhárom esetben akkor kezdték el kiadni, amikor a búvár megközelítette az állatokat, s abbahagyták a csettegést, amikor eltávolodtak tőle. Az első esetben a tengerfenéken pihent a rája, amikor lassan megközelítette a búvár, s hal ekkor kiemelkedett az iszapból és úszni kezdett a búvárral párhuzamosan. A csettegésbe akkor kezdett bele a kb. 1 méteres állat, amikor a búvár 2 méterre volt tőle.
A videón is megfigyelhető (lassítva is), hogy a klikkelés a szem behúzásával és a szem mögötti légzőnyílás mozgatásával egy időben hallatszott. A másik rájafaj esetében egy fiatal egyed volt a hangadó, itt az állatot a búvár véletlenül elválasztotta a közelben lévő csapatától, s ekkor kezdett bele az állat a csettegésbe. A hang hallatán a csapat megfordult és közeledni kezdett a különválasztott egyedhez és a búvárhoz. Később ugyanezen csapatban számos fiatal egyed csettegését tudta ugyanez a búvár megfigyelni. A harmadik esetben is a búvár túlzott közeledéséhez lehet kötni a hangadást, akkor kezdett klikkelni az állat, amikor a saját testméreténél kisebb távolságba ért hozzá a búvár. Ugyan a mostani hangfelvételekhez hasonló bizonyíték nem született, de tengeri uborkát gyűjtő búvárok évekkel korábban már tapasztaltak csettegést akkor, amikor zavaros vízben gyűjtögetve közel úsztak az állatokhoz.
A kutatók úgy vélik, a hangokkal a ragadozókat igyekeznek elriasztani a ráják, esetleg a fajtársaikat próbálják így segítségül hívni. Bár a hangmagasság megfelel annak, amit maguk a ráják is hallanak, és amit a ragadozóik is, de tesztelni még nem volt lehetőség ezt az elgondolást. Sajnos egyelőre az se világos, hogy miként hozzák létre a hangokat a ráják, a légzőnyílás és a kopoltyú mozgása alapján csak arra tudnak következtetni a kutatók, hogy feltehetően az állatok a fejükön át hirtelen, nagy sebességgel préselik ki a vizet. Ahhoz azonban, hogy pontosabbat lehessen erről mondani, további vizsgálatok szükségesek