Fészeképítésben elég lazák

Mikor felnőtteknek vagy gyerekeknek előadást tartok, mindig felmerül a kérdés, melyik gerle a balkáni és melyik a vad, sokan csak galamb néven emlegetik mindkettőt.

Nos, nézzük sorjában! A balkáni gerle (Streptophelia decaocto) az 1920-as években kezdett el terjeszkedni, nevéből adódóan a Balkán-félsziget felől. Hazánkban először igazi ritkaságnak számított, majd napjainkra szinte kiszorította a vadgerlét.

Bár a két faj élőhelye is más, a balkáni gerle az ember közelségét kedveli, költ a városokban, akár a lakótelepek erkélyére kihelyezett virágosládákban is.
Míg a sokkal inkább emberkerülő vadgerle településektől távol, út menti erdőfoltokban, akácosokban, vasúti töltéseket kísérő erdősávokban, bokrosokban, folyóárterek ligeteiben, temetőkben építi meg fészkét. Mind a két fajra jellemző a hányavetien megépített fészek, amely ágakból áll, de alulról szinte átlátni rajta, két hófehér tojást raknak bele. A balkáni gerle szürke színezetű és mint a felvételünkön is jól látható, csinos fekete nyakörvet viselnek, fehér szegéllyel.

A vadgerle (Streptopelia turtur) sokkal mutatósabb madár, fejtetője és tarkója kékesszürke, nyakán egy-egy feltűnő, fehéren szegett fekete tollakból álló folt látható. Válltollai feketék, széles rozsdabarna szegéssel, háta, farcsíkja és felső farokfedői kékesszürkék. Torka és fülfedői vörhenyesszürkék, begye és melle sötét borvörös, hasa és az alsó farokfedők fehérek. Evezői feketésbarnák, faroktollai kékes árnyalatú sötétbarnák, végükön, a két középsőt kivéve, széles fehér szalag van, a legszélső toll külső zászlaja is fehér.
Míg a vadgerle vonuló a telet Afrikában a Szaharától délre eső területeken tölti, addig a balkáni gerle télen is látható, állandó madarunk. Nagy különbség van a hangjuk között is: ha a kert végéből folyamatosan „turr-turr-turr” turbékolást hallunk, amely véleményem szerint az egyik legmegnyugtatóbb madárhang, a vadgerlét halljuk, míg a balkáni gerle a falvak utcáin egy kiemelkedő ponton, villanypóznán, kémény sarkán ülve háromtagú „gu-gúu-gu”, hangon szól, a középső hang hangsúlyosabb. A balkáni gerle az Alföldön gyakoribb, mint a Dunántúlon.
És mi a helyzet a galambokkal? Belőlük is van több, például az örvös vagy kék galamb.