Ultrahangmimikri a denevérek ellen

Az éjszakai égen mi csak a csillagok békés ragyogását észleljük, ám mások számára kaotikus és ijesztő zajokkal teli az ég: a denevérek ultrahangon pásztázzák a környezetüket zsákmány után kutatva, azonban nem minden éjjeli lepke védtelen.

Számos lepke képes maga is az ultrahang kiadására, s ezzel megzavarja a vadászó denevért, míg más lepkék a rossz ízükre hívják fel a figyelmet speciális ultrahangjukkal. Megint mások a denevér „szonárja” jeleinek megzavarásával védekeznek, hasonlóan ahhoz, ahogyan régen a nyugati rádióadásokat zavarták hazánkban is a szocializmus ideje alatt.

Mindezeket a speciális védekezési stratégiákat azonban mindeddig csupán egy maroknyi lepke: medvelepkék, szenderek és egyetlen bagolylepke-faj esetében ismertük. Nemrégiben azonban, amint arról a PNAS folyóiratban beszámoltak, olyan komplex ultrahang-kiadó lepkecsoportot azonosítottak, ami alaposan átalakítja ezekről az állatokról alkotott tudásunkat. Valószínűleg éjjeli lepkék fajainak ezrei rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal!
A Floridai Természettudományi Múzeum vezette kutatásban nemcsak az érintett fajok számát bővítették ki, hanem olyan új módszereket is találtak, amelyek segítségével a lepkék képesek ultrahangot kiadni. A kutatók világszerte végzett sok évi munka befejezéseként Ecuadorban rögzítették minden útjukba akadó éjjeli lepke hangját, majd egy elméleti fizikus és gépi tanulás segítségével elemezték a felvételeket. Olyan jellemzőket kerestek, amelyek egymással összevethetőek.

Az elemzések feltárták azt, amit csak sejtettek eddig a kutatók: a számtalan lepkefaj ad ki hangot, de nem mind a saját muzsikáját fújja, hanem egy maroknyi fajét utánozzák. Az ilyen mimikrigyűrűknek nevezett közösségek tagjai egy-egy faj tulajdonságait (ez esetben hangadását) utánozzák, s így számtalan állat élvezheti az előnyt, amivel a ragadozókat elkerülhetik. A lepkék esetében e mimikri-gyűrűkben egy-egy, feltehetően mérgező lepke lehetett az „alapító” amelyet azután sokan utánozni kezdtek, elhitetve így a denevérekkel, hogy mindannyian mérgezőek. A kutatók szerint valószínűleg a lepkék és molyok körében jött létre ennek okán a világ legnagyobb mimikri-rendszere.

Bár a nemes cél azonos volt, mégis számos esetben teljesen függetlenül fejlődött ki a lepkék körében az ultrahang kiadásának képessége, s eltérő testrészek, más és más szerve segítségével váltak képessé a hangképzésre. Némelyek a szárnyukon, mások a lábaikkal, megint mások az ivarszerveikkel adnak ki hangokat. Van, amelyik gitárpengetőhöz hasonló szerkezetet visel a szárnyán, amely repülés közben érintkezve ad ki hangot. Megint másik állatok a testükön egymást fedő pikkelyeiket dörzsölik össze, s így kissé a tücsökhöz hasonló módon muzsikálnak.

A kutatók azonban úgy vélik, még csak nem is korlátozódik a lepkékre ez a hangadás, hanem bogarak, szöcskék is hasonlóképpen járhatnak el a denevérekkel szembeni védekezés során. A kérdés csak az, hogy lesz-e még időnk feltárni ezeket a titkokat, mielőtt számtalan állat – a rovarok 40 százaléka járhat így – kihalna.