Hibrid páviánok

Kenyában, az Amboseli Nemzeti Park közelében élő páviánok génvizsgálata arra mutatott rá, hogy e majmok génjeik több mint harmadát más, rokon páviánfajtól kapták. A Duke Egyetem vezette nemzetközi kutatásban mintegy 440 páviánt vizsgáltak meg, az egyedek időben 9 generációt öleltek át. A sárgás babuin (Papio cynocephalus), a rezidens páviánfaj egyedei rendszeresen találkoztak és keveredtek az Anubisz-páviánok (Papio anubis) egyedeivel, ez utóbbi faj képviselői a sárgásaktól északnyugatra eső területen élnek. Az állatokat 1971 óta szinte minden nap megfigyelték, s ennek során feljegyezték, amikor „kívülálló” páviánokkal párzottak, s azután azt is, hogy az utódok sorsa miként alakult.

A sárgás és az Anubisz-páviánok 1,4 millió éve különvált evolúciós utat járnak be és külön fajok, azonban, ha találkoznak, képesek egymással szaporodni. Az 50 évnyi megfigyelés adataiból semmi se utalt arra, hogy a hibrid kölykök életében bármi plusz probléma volna! Minden „vegyes házasságból származó” páviánkölyök sorsa jól alakult, sőt, néhányuké jobban is, mint a többieké. Az is kiderült, hogy azok a páviánok, amelyek több Anubisz-pávián gént hordoztak, hamarabb ivaréretté váltak, a társas kapcsolataikban sikeresebbek voltak, és a hímek sikeresebben találtak párt maguknak.

A kutatócsoport a páviánok segítségével az emberi faj múltbéli hibridizációinak hatását is vizsgálta. Ma minden Afrikán kívüli ember hordoz neandervölgyi, illetve gyenyiszovai géneket, és feltehetően még korábban élt elődeink, a különféle ősibb hominidák is hibridizálódtak egymással. Ezek a régi találkozások ma is befolyásolják az életünket az egyes genetikai hajlamainkon keresztül. Mivel azonban ma egyedül mi képviseljük fajunkat, a Homo sapiens sok tízezer éve nem tud kivel hibridizálódni, az Amboseli páviánjai még képesek rokon fajaikkal keveredni, így a páviánok segíthetnek megérteni e folyamatokat.

A vizsgált 9 generáció adatai alapján a sárgás babuin fajba tartozó rezidens majmok a DNS-ük átlag 37 százalékát az Anubisz-páviánoktól kapták. Ezek egy része az elmúlt 7 generáción belüli keveredésből adódott, ám mintegy a fele sokkal régebbi, több száz, vagy ezer generációs múltba nyúlik vissza.

Azonban a génvizsgálatokból arra is fény derült, hogy egyes régen átvett DNS-töredékek különösen megterhelőek lehettek a hibrid majom számára, befolyásolta a szaporodásukat és a túlélésüket valahogyan, s ennek következtében ma már kisebb eséllyel jelennek meg e gének az utódok genomjában. Ez pedig az emberi genetikai kutatásokkal is összhangban van, ugyanis ezekből úgy tűnik, hogy őseink ugyanígy megfizettek a hibridizációért, azt azonban ma már – a korlátozott ősi maradvány és ősi DNS miatt – nem lehet kideríteni, hogy melyik neandervölgyi és gyenyiszovai gének voltak ártalmasak számunkra.

A páviánok esetében arra jutottak, hogy a természetes szelekció azokat a hibridként hordozott géneket hajlamosabb kirostálni, amelyek más gének kifejeződését (ki-be kapcsolódását) irányítják. A kutatók a későbbiekben pontosítani szeretnék azt is, hogy mi módon függhet össze a kölcsönvett gén a túléléssel, szaporodással. A most elért eredményekre csakis a terepi megfigyelések és a genetikai vizsgálatok együttesen vezethettek el.