A Szarvasi Arborétum szemet gyönyörködtető látnivalói
Az arborétumról utoljára Fekete István írt könyvet 60 évvel ezelőtt – most Jakab Gusztáv egyetemi docensnek, természetfotósnak jelent meg kötete a kertről magyar és angol nyelven.
Miért kezdett ilyen alaposan foglalkozni a Szarvasi Arborétummal?
Két dolog miatt. Egyrészt a helyi adottságok játszottak közre: az arborétum a lakhelyemhez nagyon közel esik, tehát bármikor, amikor megfelelőek a fényviszonyok vagy az időjárás, akkor azonnal ott tudok teremni. A másik ok pedig az, hogy egy nagyon különleges természeti értékről van szó. Az arborétum körülbelül 200 éves története miatt ez már nem csupán egy ültetett faállomány, hanem az őshonos fajok visszatelepülése is megindult a területen, ami nagyon izgalmas.
Mikor alapították a kertet?
Nehéz egy alapítási dátumot mondani, ugyanis kezdetben, körülbelül 200 évvel ezelőtt, tehát az 1800-as éveknek az elején, a kert még nem arborétumként funkcionált, hanem inkább vadaskertként – ami miatt egy erdős területet kezdtek el kialakítani a Körös mellett. Bolza József gróf, becenevén Pepi gróf szerezte meg a területet. A nevéből lehet sejteni, hogy olasz származású családról van szó; Pepi gróf Bécsben szolgált császári testőrként, majd Szarvasra költözött, ahol aztán gyorsan magyarrá is vált. Nagyon megszerette ezt a tájat. Az ő idejében még nem volt arborétum a területen, de már elkezdtek Bécsből ide telepíteni különböző fás szárú növényeket. Később az egyik utódja, Bolza Pál volt az, aki a ma ismert arborétumot elkezdte kialakítani. Ekkor még két helyszínen zajlott a fás szárú növények telepítése. Az egyik a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kert, a másik pedig a Bolza József feleségének, Batthyány Annának a nevét viselő Anna-liget volt. Ez utóbbi később a fás szárú és parki növényzet szempontjából sajnos lepusztult. Ez a helyszín lett aztán a 20. század végén a Körös-Maros Nemzeti Park központja. Jelenleg állatpark is van itt és nagyon szépen kiépült a Csáky-kastély környezete. Az idők során a Pepi-kert kezdett el arborétumként üzemelni. A II. világháború után Bolza Pál a magyar államnak ajándékozta a területet. Fokozatosan nőtt a kert területe, miközben többször is gazdát cserélt. Különböző kertrészleteket csatoltak hozzá: a konyhakerti részt és az úgynevezett Mittrovszky-kertet, ami egy másik, helyi arisztokratának volt a tulajdona, illetve a parkerdőt. Nekem az utóbbi az egyik kedvencem, ami a régi Öntözési Kutatóintézetnek a kísérleti területe volt. Az Alföld fásításáva kapcsolatos kísérleteket végeztek, és nagyobb kiterjedésben ültettek be különböző fafajokat. És ma pedig fantasztikus, idős fenyveseket és különböző egyéb faállományokat lehet megfigyelni ezen a területen. Tehát így jött létre a mai nagy kiterjedésű, 82 hektáros arborétumi terület. Mint a fentiekből következik, nem egy egységes parkterületről van szó – éppen ez a különleges benne.
Hány éves és milyen nagy a legidősebb fa az arborétumban?
A legidősebb fák minden bizonnyal még Pepi gróf idejéből valók; úgy becsüljük, hogy körülbelül 240 éves fák lehetnek. Még az arborétum létrehozása előttről származnak, ezek értelemszerűen őshonos fajok. Két ilyen idős kocsányos tölgy is él az arborétumban. Az igazi parkfák közül a hegyi mamutfenyő lehet talán a legidősebb, amit egy családi legenda szerint az Anna-ligetből telepítettek át. Ez egy kicsit nehezen hihető, mert nagyon nehéz átültetni a mamutfenyőket. 160 évre becsülik a korát. A törzs körmérete majdnem 6 méter. Ez jelenti az arborétum egyik legnagyobb látványosságát: a legtöbb látogató megnézi a mamutfenyőt. Kész csoda, hogy ez a fa még mind a mai napig él. Egyrészt a klíma miatt, ami itt az Alföld közepén nem kedvez a mamutfenyők túlélésének. A másik szerencse az, hogy még nem csapott bele villám. Az egyik szomszéd mamutfenyőbe néhány éve belecsapott, és az el is pusztult. Magyarországon egyedülálló módon villámhárítót szereltek fel erre a megmaradt nagy méretű mamutfenyőre.
Milyen különleges növények élnek az arborétumban?
Nagyon sok minden. Van egy hosszú katalógus, amiben megnézhetjük, hogy milyen különleges fajokat gyűjtöttek össze a kert gazdái, kezelői. Itt csak a kedvenceimet említeném meg. Például szép japánjuhar ligetek vannak, amik a természetfotósok kedvencei. Ha ehhez hasonló ligeteket szeretnénk látni, akkor Japánba kell elutazni. Érdemes november elején Szarvasra látogatni, amikor hihetetlen színekben pompázik a kert. Hasonló, rendkívül látványos színeket produkálnak a perzsafák, amik Iránból származnak – ezekből is egészen nagy méretű, impozáns példányokat lehet látni. Az amerikai ámbrafa is rendkívül látványos október végén, november elején. Továbbá különleges a japán díszcseresznye, a szakura, melynek virágzása a japánok nemzeti ünnepe. Látványos, ezért sokfelé ültetik most már Magyarországon is. Ami különleges a Szarvasi Arborétumban, hogy itt nagyon szép, idős példányokat is lehet látni.
Az állatvilágból legnépszerűbb a páva. Régóta él ez a madár az arborétumban, és jelenleg 40 körül van az egyedszámuk. Tehát egy nagy és önfenntartó állomány van belőlük. Néhány éve vannak emuk is, amik rendkívül népszerűek a látogatók között. Mivel közel vagyunk a Köröshöz, én magam is többször láttam fekete gólyát és rétisast, amik egész egyszerűen betévednek ide. Feltétlen érdemes kiemelni, hogy ez egy természetvédelmi terület, és az arborétum kezelése olyan módon történik, hogy az idős, korhadt és kidőlt fák egy részét is egy ideig megtartják a területen, és ezért a korhadéklakó rovarok – például szarvasbogarak, cincérek – nagyon nagy számban találhatóak itt, illetve a korhadéklakó rovarokkal táplálkozó madárfajokból, harkályokból is rengeteg él az arborétumban.
Hogy ne csak állatvilágról essen szó: rendkívül gazdag az arborétum gombavilága. Főleg a korhadéklakó fajokból van sok a területen. Nagy Zoltán szegedi botanikus kollégával a napokban jelenik meg egy szakcikkünk az arborétum mohaflórájáról. Az Alföldnek talán az egyik leggazdagabb mohaflórája található itt a Szarvasi Arborétumban, közel 100 mohafajjal.
A most megjelent könyvem érdekessége, hogy abban nem csak a különleges fafajokról esik szó és az arborétum történetéről, hanem a megalapítása óta ide betelepült, gyakran nem túl látványos, és csak a szakemberek számára érdekes növényeket, mohákat, gombákat, rovarfajokat is bemutatja. Tehát az olvasó vártnál sokkal többféle nézőpontból ismerheti meg a terület élővilágát.
Miben különböznek az évszakok? Milyen szépségeket lehet látni, hogyha különböző évszakokban érkezik az arborétumba a látogató?
A könyv néhány tippet is ad arra vonatkozólag, hogy mikor érdemes jönni. Sajnos az a helyzet, hogy nyáron jön a legtöbb látogató, mert akkor vannak a szabadságok, a turizmus olyankor indul be. Viszont érdemes áprilisban, májusban is eljönni a területre, megnézni mondjuk a japán díszcseresznye vagy a magnóliák virágzását. Az utóbbi években rengeteg magnóliát telepítettek az arborétumba – rendkívül látványos a virágzásuk. Illetve rengeteg a tavaszi geofiton, azaz hagymás, gumós növény is. Kora tavasszal például gyönyörű hóvirágmezőket látni, de keltikék is szép számban élnek itt. Tehát egészen olyan erdőt láthatunk, mint mondjuk egy mecseki bükkös, hunyorokkal, csodabogyókkal, hóvirágokkal, keltikékkel, szellőrózsákkal. Ez nagyon látványos tavasszal. Ősszel pedig, októbertől kezdve, nagyon szép a lomb színeződése.
Mi a lényege a könyvhöz tartozó mobiltelefonos applikációnak?
A kötethez adunk egy könyvjelzőt, amin található egy QR-kód – ezt le lehet mobiltelefonnal olvasni. És így a mobil GPS-e segítségével oda tudunk találni a legszebb fotótémákhoz. Általában a természetfotósok titkolni szokták azt, hogy hol lehet a legjobb fotókat csinálni. Én nem csinálok ebből titkot.
Előfordul olyan, hogy az arborétumból kiszabadul egy növényfaj és invázióssá válik?
Vannak erre példák, bár én a Szarvasi Arborétumról, illetve Magyarországról nem tudok ilyet. Lágyszárúak között előfordult külföldön, például a kaukázusi medvetalp így vadult ki.
Milyen hasznos szerepük van még az arborétumoknak?
Nagy jelentőségük van a turizmusban, tehát mindenféleképpen fellendíti az idegenforgalmat. Másrészt kikapcsolódási lehetőség. Itt az arborétumban van egy kifejezetten meditációs célokat szolgáló tér, amely ilyen jellegű programokra alkalmas. Az arborétum a tudományos ismeretterjesztést, illetve a környezeti nevelést is szolgálja, rendszeresen vannak kifejezetten gyerekeknek szóló programok, vagy különböző kulturális események, hangversenyek. A fajmegőrzési tevékenysége is nagyon fontos ennek az arborétumnak. Tehát rengeteg védett állat- és növényfaj, például őshonos orchideák is szép számmal élnek a Szarvasi Arborétumban.
Az interjút készítette: Bajomi Bálint, bajomi.eu
Ez a hal a lábain át érzi a zsákmánya illatát
Úgy tűnik, remek evolúciós modellt jelenthet egy hal az új tulajdonságok, új szervek kialakulásának vizsgálatához.
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik
Nem túl gyakori, hogy két teljesen különböző állatfaj közösen szerez élelmet, ezt most polipok és halak esetében figyelték meg részletesen.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
