Állatok és az extrém időjárás

Az Oxfordi Egyetem, az Oslói Egyetem, és a Dél-Dániai Egyetem kutatói 157 emlősfaj hosszú távú előfordulási adatai alapján azt mérték fel, hogy a klímaváltozással járó extrém időjárási eseményeket – pl. aszály, vagy épp nagy csapadék – mely állatfajok viselik könnyebben, s melyekre hat extra súlyosan az átalakulás. Ez gyakorlatilag azt mutatja meg, hogy az ökoszisztéma maga miként reagál a változásokra.

A vizsgálatokban számtalan olyan felmérés adatait elemezték, amelyek az egyes állatfajok egyedszámát hosszú távon (lehetőleg több évtizeden keresztül) figyelték, s összevetették a vizsgált állatok élőhelyén volt időjárási, klimatikus adatokkal. Az eredményeket az eLife folyóiratban publikálták.

Az kutatások egyértelmű adatokat adtak: azok az állatok, amelyek nagyobb termetűek, hosszú életűek és kevesebb utódjuk születik, kevésbé érzékenyek ezekre az időjárási szélsőségekre. Azonban a kis termetű, szapora és rövid élettartamú állatok sokkal inkább kitettek az efféle változásoknak.

A nagy termetűek – hosszú életűek esetében van lehetőség arra, hogy kivárják például a sikeresebb szaporodásra optimális időjárást, míg a kicsi, rövid életűek számára erre néha csak egyetlen évszak adódhat, amelyet mindenképp ki kell használniuk. A kis termetű rágcsálók népességeikben emiatt vannak kiugróan alacsony és kiugróan magas szaporodási arányú évek, hisz az élelemforrásaik is gyorsan változnak. Ezek az apró emlősök gyorsan reagálnak az extrém időjárásra, ám azt, hogy a szélsőségek révén sebezhetőek, nem jelenti azt, hogy a kihalás is fenyegetné őket emiatt. A kihalás veszélyéhez egyébként is számos más tényező, illetve ezek együttese járul hozzá, így pl. az élőhelyvesztés, környezetszennyezés, orvvadászat – vagyis a jól ismert tényezők.

Mely fajok érzékenyebbek az extrém időjárásra?

Akodon azarae vagy a vele rokon Akodon olviacea (dél-amerikai pocokszerű rágcsálók), Thylamys elegans (dél-amerikai oposszumfaj), a kanadai lemming, az északi pocok, a sarki róka, a hermelin, a közönséges cickány, a sarki ürge, ecsetfarkú patkánykenguru.

Melyeket viseli meg kevésbé a szélsőséges időjárás?

Afrikai elefánt, szibériai tigris, csimpánz, nagy patkósdenevér, láma, vikunya, fehér orrszarvú, grizzly, amerikai bölény, sziklaugró antilop, hosszúszárnyú denevér.

Természetesen ezek a felsorolások, amint azt a kutatók is hangsúlyozták, nem azt jelentik, hogy a klímát jobban bíró fajok kapcsán nincsenek a védelmüket illetően teendőink.

A kutatásból olyan fajokról is sikerült valamiféle populációs változást előrejelezni, ahol gyakorlatilag nincs sok adat arról, hogy pontosan hány is él a faj egyedeiből. Az életmódjuk alapján lehet ugyanis következtetni ezekre, ilyen például az ecsetfarkú patkánykenguru, amelynek egérhez hasonló jellemzői és életmódja alapján igen valószínű, hogy nagy az érzékenysége az időjárás kiugrásaira.

Vannak azonban olyan fajok is, amelyekről annyira keveset tudunk, hogy még efféle előrejelzésekre sem vállalkozhatnak a szakemberek. Az azonban világos, hogy az élőhelyek átalakulása az ökoszisztémák átalakulását is magával hozza majd.