Pompás ragadozó madarak
Sast látni mindig nagy élmény, azoknak is akik régen madarásznak.
Mikor a légtérben, tiszta időben szemet szúr egy nagytestű ragadozó madár siklás vagy körözés közben, hazai viszonyok mellett a parlagi sas (Aquila helica) illetve a rétisas (Haliaeetus albicilla) merül fel, mint esélyes faj. A rétisasra jellemező a rövid és ék alakú farok, amely az öreg madaraknál hófehér. A parlagi sas farka ezzel ellentétben hosszú.
Az idősebb rétisas feje fakóbarna, egész testük melegbarna, az evezőtollak feketésbarnák. Csőrük hosszú és magas, végén kampós, viaszsárgák. A többi nagy sasfajjal ellentétben csüdjük csak félig tollas. Lábuk citromsárga, szemük viaszhártyája úgyszintén. A legnagyobb termetű sasfaj hazánkban.
A parlagi sas domináns színe a földbarna. Fejtetőn és tarkón világosabb sárgás foltot figyelhetünk meg. A két szárnyán a tollak világosabb színnel keretezettek. A vállakon nagy fehér folt látható, amely az ülő madáron rögtön szembetűnő, és reptében is jól kivehető. Több sötét, elmosódott harántsáv ékesíti, melyek közül az utolsó, a legszélesebb, zárószalagot képez. A lába színe és viaszhártyája (a ragadozó madarak csőrének a töve) és lábai sárgák. Lábujjakig végig tollas a csüdje. Csőre kékesszürke, kampója fekete színű.
A rétisas költési időszakban nagyobb folyóinkat kísérő ártéri erdőkben, halastavak mellett látható, míg a parlagi sas nagyobb pusztáink fasorait részesíti előnyben. Mikor én elkezdtem madarászni, még költött a hegyvidéki erdőkben, napjainkra innen teljesen eltűnt, leereszkedett a síkságra. Nem feledem azokat a napokat, mikor a Vértesboglári-legelőn hanyatt fekve figyeltem a nászrepülő párt, valamint azt a sziklaszirtet a Burok-völgyben, ahonnan pompásan lehetett látni, a velem egy szintben zsákmánnyal elrepülő öreg parlagi sast. Akkoriban fő tápláléka a napjainkra megfogyatkozott ürge és hörcsög volt.
A nászrepülő rétisasokat a halastavak közelében lehet látni, illetve hatalmas élmény mikor a tavakhoz lecsapnak egy-egy pontyra a vízbe. A rétisasnak 2-3 szennyes fehér alapon ritkán foltozott tojása van, néha tojásai sárgásfehérek. A 35 napig tartó kotlás után 55-65 napig maradnak a fészekben. A parlagi sas 2-3 fehér alapon barnás, ibolyaszínűen pettyezett tojást rak, nagyrészt a tojó kotlik. A fiókái 35 nap múlva kelnek ki, fehéresszürke pihével borítottak. A fészekben hathetes korukig maradnak. A parlagi sas szárnyfesztávolsága 175-205 cm míg a rétisas szárnyfesztávolsága 190-240 cm.
Mindkét faj fokozottan védett, természetvédelmi eszmei értékük egymillió forint.
Megvan az év madárbarát települése
A pályázók rengeteg olyan példát mutattak be, amellyel egy önkormányzat segítheti a természetvédelmet.
Tonnányi halat mentettek ki a Tisza árteréből
A halak visszakerültek a Tiszába.
Meglepő módszerekkel élik túl az állatok a telet
Egyesek elbújnak, mások összedolgoznak, de vannak, akik inkább hagyják az egészet.
A magyar mérgeskígyó nyomába eredtünk
Egy Škoda Kodiaqkal kísértük el Halpern Bálint herpetológust, aki ritka kígyónk megóvásán dolgozik.
Az etióp farkas néha méhecskének érzi magát
Az etióp farkas ragadozó, a szürke farkas rokona, ám kimondottan szereti a nektárt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
