Új madárfaj Dél-Amerika legdélebbi szigeteiről

A fazekasmadárfélék (Furnariidae ) családjába tartozik az a faj, amelynek felfedezéséről a Scientific Reports folyóiratban számoltak be egy chilei vezetésű nemzetközi kutatócsoport tagjai. Az Aphrastura subantarctica nevet kapott apró madárka csak a Diego Ramírez-szigeteken honos, az élőhelyét a nemrégiben létrehozott Diego Ramírez-szigetek és Drake-átjáró Tengeri Nemzeti Park védi. A faj legközelebbi (biológiai és földrajzi értelemben vett) rokona a kissé északabbra élő tűzföldi tüskefarkú (Aphrastura spinicauda). E rokon fajtól mind életmódja, kizárólag lágyszárú növényekkel (csomókban növekvő fűfélével) borított élőhelye, mind külleme, mind genetikai összetétele alapján elkülöníthető a szubantarktiszi madárfaj.

A szigetcsoport ugyan nincs nagy távolságra a Horn-foktól, azonban a világ legviharosabb tengerszakasza választja el tőle, így a kis termetű madarak számára nem sok esély van a rendszeres átkelésre. Ez a fizikai akadály jelenthette a faj elkülönülését is, amelyet bizonyít, hogy nem állt fenn génáramlás a szárazföldi rokon és a szigeteken élő madarak közt.

2010-2021 között minden nyáron felméréseket végeztek a kutatók a szigetcsoport, illetve a tőle északabbra lévő szigetek Aphrastura-állományai körében, a megvizsgált madarak külsejének, méretének leírásait hasonlították azután össze. E felmérés során meg is gyűrűzték a vizsgált madarakat, illetve egészen kicsinyke, ezred grammnyi mennyiségű vért is vettek tőlük a genetikai elemzés céljára. A Diego Ramírez-szigetek madárkáinak jelentősen rövidebb farktollai voltak, mint az északabbi rokonoknak, emellett azonban nagyobb testűek és tömegűek is voltak azoknál. Kissé eltér a csőrük hossza és alakja, valamint néhány további részletben is különböznek a tűzföldi rokonoktól.

A mi kék cinegénkhez hasonló nagyságú madárka fészkeit az 1-2 méter magas fűcsomók védte talajszinten készíti el (a kontinensen élő rokonok faodvakban laknak), a fészek a talajba vájt odú, amelynek egyetlen bejárata van, ezeket a legtöbb esetben nagyobb testű tengeri madarak vájták saját fészkeik számára korábban. Az alig 15 grammos állatka a fészek közelében gerinctelenekre vadászik, egyedül vagy párban, de megfigyeltek 4-5 egyedből álló vadászó csoportot is.

A faj ugyan nagyon fiatal lehet, mivel a szigetcsoport csupán a jégkorszak végén vált számára lakhatóvá, korábban jég borította. Ez azt is jelenti, hogy a faj elkülönülése, annak ellenére, hogy már most is igen jelentős eltéréseket mutat a legközelebbi rokonaitól, még most is zajlik. A kutatók szerint a faj védelmében a legfontosabb az, hogy megőrizzék a szigetek érintetlenségét, s főként az inváziós ragadozók (patkány, macska) nélküliségét. A Diego Ramírez-szigetek és Drake-átjáró Tengeri Nemzeti Park egyúttal természetes laboratórium is, ahol a madárfaj evolúcióját nyomon lehet követni a jövőben is.