A bogár, aki a hátsó zsebében hordja a szimbiontáit
Sok állat életéhez nélkülözhetetlenek a velük szimbiózisban élő mikrobák, ezeket az anyáktól öröklik, ám a bogarak életében a teljes átalakulás különös akadályt állít az öröklési folyamat elé.
Egy Lagria villosa nevű gyapjasbogár-faj a vele szimbiózisban élő baktériumok segítségével védekezik a gombák okozta fertőzések ellen, amelyek a lárváját, bábját támadhatják meg. A bogáranyák az ivarszervük közelében tartják e baktériumokat, amelyeket peterakáskor minden egyes petén kis csomagokként elhelyeznek az utódok védelmére. Egy újonnan, a Frontiers in Physiology szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban e szimbionta baktériumok sorsát vizsgálta meg egy német–dán kutatócsoport.
Bár a baktériumok segítsége elengedhetetlen a bogarak fejlődéséhez, ahhoz, hogy generációkon keresztül lehessen őket átörökíteni, különleges megoldásra volt szükség. Amikor a nőstény lárvák bebábozódnak, a bábok hátán, kis zsebecskékben tárolják és táplálják a baktériumaikat, majd, amikor az átalakulás után kikelnek, e zsebekből hátrafelé kipasszírozzák a szimbiontáikat az ivarnyílásukhoz, amelyek aztán eljutnak a petevezeték menti tárolóikba. A hím bogaraknál nem játszódik le ilyen folyamat, sőt náluk a bábkori hátzsebek is csak jelképesek. Ne feledjük, a hímeknek nem kell továbbadniuk a szimbionta baktériumokat, így ők csak ifjú kori élvezői azok segítségének.
A szimbionták körforgása igen hosszú út: a peték szabadon lévő felszínétől a lárvák és bábok hátzsebein át a nőstények ivarszerveihez vezet. A baktériumok termelte antibiotikus anyagok védik a petéket, lárvákat és bábokat a kórokozó gombáktól. A szimbionta-csomag legnagyobb részét kitevő Burkholderia nevű baktérium nem képes önállóan mozogni sem, és a bogár testén kívül nem sokáig marad életben, vagyis neki is előnye származik abból, hogy a bogár generációin át közvetíti az egyedeit.
A kutatók mikroszkopikus méretű fluoreszkáló gyöngyöcskékkel hintették be a bogár bábjait, és aztán megfigyelték, amint a kifejlett bogáron, amikor az kibújik a bábból, a gyöngyök az állat hátulsó felénél gyűltek össze. Ebből feltételezték, hogy a baktériumok hasonló módon juthatnak el az állat hátáról annak ivarnyílásához.
A társas rovarok (hangyák, méhek) a fészek falain tárolják azokat a mikrobákat, amelyek védik az utódnemzedéket, de a magányosan élő rovarok más és más stratégiát fejlesztettek ki e célra. A gyapjasbogár egészen különleges módszert talált erre. Még rengeteg kérdés van persze, például az, hogy miként válik szimbiontává egy baktérium, vagy az, hogy az állat ivarnyílásától miként jut el a mozgásképtelen baktérium a test belsejébe.