A bölények növelik a füves térségek biodiverzitását és szárazságtűrését

Az észak-amerikai kontinens legikonikusabb állata a bölény (Bison bison), amelynek majdnem végzetes megritkítását követően ma rengetegen fáradoznak a visszatelepítésén. A Kansas Állami Egyetem kutatói egy több mint 30 éves vizsgálati programot követően nemrégiben számoltak be a PNAS folyóiratban a tapasztalt változásokról, amelyet a Konza Préri Biológiai Kutatóállomás területére visszatelepített bölények segítségével értek el. A terület a magasfüvű préri legnagyobb megmaradt régiójában található. Amikor még bőven éltek itt bölények az elmúlt századokban, sajnos nem volt növénytani felmérés (botanikus se sok jár erre), így az sose fog kiderülni, hogy mi veszett el a préri növényvilágából a bölénymészárlások hatására. Az azonban kiderült, hogy mit lehet visszanyerni a faj újbóli meghonosításával.

Három fázisban vizsgálták a növényzet összetételét: nagy testű legelő állatok nélkül, majd a bölények visszatelepítését követően, illetve szarvasmarhák nyári legelésének hatására.

A bölény (amely a térségben korábban is a magasfüvű prérin legelt) visszatelepítésével megduplázódott az itt élő növényfajok száma, s a terület igen jól ellenállt az elmúlt évtizedek legsúlyosabb aszályának is. Ez a növényi biodiverzitás-növekedés a világon a legnagyobb, amelyet a legelésnek köszönhetően füves térségekben mértek.

„Az eredményeink azt jelzik, a Nagy Síkság középső részének jelentősen kisebb ma a növényi biodiverzitása, mint a bölények irtását megelőzően lehetett” – mondta Zak Ratajczak, a kutatás vezetője. „Az őshonos megafauna visszatelepítése, újjáélesztése javíthat a gyepek biológiai sokféleségén.”

A kutatásból az is kiderült, hogy még a szarvasmarhák legelése is jó hatású a növényzet összetételére a nagy testű legelő állatok nélküli állapothoz képest, azonban ez a hatás lényegesen kisebb volt, mint a bölényeké. A kutatási időszak hosszának köszönhetően a szakemberek belefutottak az 1930-as évek ideje óta tapasztalt legnagyobb aszályba is, és kiderült, hogy a bölények legelte területeken a természetes növénytakaró sokkal ellenállóbb volt, mint a legelés nélküli területeken. A bölények lakta prérin tapasztalt aszály-ellenálló növénytakaró azt is jelzi, hogy helyes összefüggésbe hozni a nagyobb biodiverzitást a klíma szélsőségeivel szembeni ellenálló-képességgel. „Ez az ellenálló-képesség még fontosabb lesz, ahogy a klímánk egyre extrémebbé válik” – tette hozzá Ratajczak.