Új bogárfaj Magyarországról

Esztergom közelében, a Kincses-hegyen végzett felmérés során Szénási Valentin, a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembere bukkant rá a bogárra. Mivel az állatka a szakértő szem számára gyanúsan idegen volt, s mivel a közelben áll a Suzuki gyár, ami miatt felmerülhet, hogy esetleg idegenhonos, ázsiai bogár juthatott be, alaposabb összehasonlító vizsgálatnak vetette alá a kis ormányosbogarat. A vizsgálatok és összehasonlítások alapján kiderült: a tudomány számára új fajt sikerült felfedeznie!

Az ormányosbogarak a világ talán legsikeresebb bogarai, bájos arcú, kissé vicces küllemű állatkák, a névadójuk, a megnyúlt „ormányuk” a szájszervük módosulásával alakult ki, s a nőstény bogarak ezzel fúrnak bele – a zsuzsókák esetében a tápnövényük fejlődő termésébe, ahová a petéiket aztán elhelyezik. A család sikerességét a mintegy 50-80 ezer leírt faj jelenti, ezzel a rovarcsaládok körében rekorderek az ormányosbogár-félék, s az is sejthető, hogy ennyi bogár közt akad, amely az ember élelmiszernövényeit szemelte ki a saját (utódai) élelmiszeréül. Azonban, ha a „kukacos” gesztenyétől vagy a mogyorótól eltekintünk, abszolút ártalmatlan lények!

A magyarul zsuzsóka néven ismert nemük (Curculio) világszerte kb. 400 fajból áll, hazánkban eddig tíz faját ismertük, ám a felfedezéssel ez 11-re bővült. Az új faj, a rövidormányú zsuzsóka nevet kapta, a tudományos neve a felfedező felesége, Szénásiné Demeter Gyöngyi tiszteletére Curculio gyongyiae lett.

Az állatka eddig megismert egyedeit molyhos tölgyeken találták, e fákon más zsuzsókák is előfordulnak, ám az új faj rendkívül ritka, és csak igen kis egyedszámban bukkantak rá a tipikus, dombvidéki mészköves, dolomitos élőhelyén, hazánk középső tájain, jórészt a Pilisben. A faj elterjedési területe, amint a múzeumi és gyűjteményi adatok ellenőrzéséből kiderült, Horvátországra és Görögországra is kiterjed.

A bogár sárgás-barna színű, a testhossza átlag 6,5 (hím) – 6,7 (nőstény) milliméter, a jellegzetes ormánya még 2,5 millimétert hozzátesz ehhez, így közel egy centis az állatka. Ez is jelzi, hogy valóban igazi ritkaság lehet, hisz ennyire nagy méretű rovart nem lehet csak úgy nem észrevenni.

A fajt felfedező Szénási Valentint is kifaggattuk a bogár kapcsán.

Az élőhelyi sajátosságok alapján talán másutt is előfordulhat a faj a már megismert elterjedési területén túl, keresték esetleg már célirányosan hazánk más vidékein is?
Igen, természetesen elég nagy energiákkal kerestem a fajt az ország más pontjain a cikk megjelenése előtt, hogy minél több típuspéldány legyen a leíráshoz, de csak a tanulmányban bemutatott helyekről sikerült kimutatni. Ehhez képest az idei szezonban újonnan előkerült a Gödöllői-dombságból és a Balaton-felvidékről is, bár a korábbi 2-3 évben ezeken a helyeken is kerestem az állatot, de akkor nem került elő egyik helyről sem. Biztosan él a Mecsek-Villányi-hegységben is, hiszen ismert két horvát és egy görög példány is. A felfedezés hatására cseh kutatók is elkezdték célirányosan keresni és előkerült Morvaországból, valamint Szlovákiából is, Salgótarján közeléből, így biztosra vehető, hogy a Cserhát-Mátra-Bükk délies oldalait borító molyhos tölgyesekben is jelen van a faj. Tágabb kitekintésben valószínűnek tartom, hogy a Balkán-félsziget mellett Olaszországban, Franciaországban, de talán Spanyolországban is élhet.

Ha eddig molyhos tölgyeken találták meg, mennyire valószínű, hogy e fafajhoz kötődik, ez a lárvái tápnövénye is?
Eddig a keresés során más tölgyfajokról nem került elő, bár különösen a cser sok helyen együtt él a molyhos tölggyel, és számos eddig ismert élőhelyén kocsányos- és kocsánytalan tölgy is található. A cseh kollégák is kiemelték, hogy bár minden tölgyfajt vizsgáltak, de csak molyhos tölgyön tudták megfogni az állatot, így szinte biztos, hogy monofág (vagyis egyetlen faj a tápnövénye). Lárvái valószínűleg a tölgyeken élő többi Curculio fajhoz hasonlóan a tölgymakkban fejlődnek, majd ősszel a (korábban) lehulló makkból kimászó lárvák a talajban telelnek és ott bábozódnak. Egyelőre a lárvája nem ismert, nevelési kísérletek nem történtek. Az biztos, hogy a meleg, délies bokorerdők, sziklaerdők, melegkedvelő tölgyesek faja.

Önnek, mint természetvédelmi szakembernek egy ilyen ritka faj esetében bizonyára van elképzelése: vajon miért lehet a felfedezett zsuzsóka ritka?
Valószínűleg számos példánya rejtőzik a múzeumi és magángyűjteményekben, részben tévesen más fajnak határozva, részben a gyűjtemények meg nem határozott anyagában várva a sorsát. A többi Curculio fajhoz képest valóban ritka állat, egyedszáma az egyes élőhelyeken meglehetősen alacsony. Azonban azért is maradhatott ismeretlen, mert szokatlanul későn rajzik. A bogarászok hagyományosan a július-augusztusi időszakban már nem aktívak terepen, mert a legtöbb faj eddigre már lerajzik és csak gyenge eredményre lehet számítani. Ettől függetlenül tényleg meglepő, hogy egy jól ismert, gyakran tanulmányozott (helyenként erdészeti kártevőként fellépő) csoportban ilyen sokáig megbújik egy ismeretlen faj, ráadásul Európa közepén. Csak érdekességként írom, hogy ez itthon talán nem is annyira meglepő, mert számba vehető, „komolyabb” bogarász szakember talán ha húsz van, ezek közül kettő-három ormányosbogár-szakértő, míg pl. a kicsit több mint feleakkora Csehországban mintegy 500 bogarász van és nagyon alaposan ismert a cseh és a szlovák fauna is. Így én inkább azon csodálkozom, hogy nem ők találták meg ezt a fajt.

Az ormányosbogarakra sokszor kártevőkként gondolnak, de vajon egy új faj, ha kiderül róla, hogy különösen ritka, kaphat védettséget?
Igen kaphat, épp most igyekszem időt szakítani rá és beadni egy javaslatot a védett fajlista bővítési szándékával, melyben 8-10, részben endemikus ormányosbogarunk szerepelne. Ezek világállományának nagy része, vagy teljes egésze nálunk él, ráadásul hazánkban is csak bizonyos tájegységekre korlátozódva fordulnak elő. Így pl. a Bakonyban élő (és erősen fogyatkozó) bakonyi gyepormányos védett, de a Mátrában, a Bükkben, a Zempléni-hegységben, vagy a tarcali Tokaj-hegy környékén élő, természetvédelmi szempontból gyakorlatilag a szigeti endemizmusok szintjén értékelhető testvérfajai jelenleg semmilyen védelmet nem élveznek. A védet fajlista visszásságai, ellentmondásai, egyes fajok védettségének szakmai megalapozottságának kérdésessége eléggé ismertek, és a lista módosítása is eléggé nehézkes, de egy próbát megér a dolog.

Igen szép gesztus volt, hogy a feleségéről nevezte el a fajt, ő mit szólt ehhez?
Előtte megkérdeztem, nehogy baj legyen, de örül neki. Most épp ennek a fajnak a fotója a laptopja képernyővédője.

Vajon minek köszönhető az ormányosbogarak hatalmas evolúciós sikertörténete?
Valószínűleg a szaporodási stratégiájuk az, ami sikeressé tette őket, nevezetesen az, hogy az utódaikat (petéiket) mélyen a tápnövény szárába rejtik ormányuk segítségével és a lárvák így a tápnövény belsejében védetten tudnak fejlődni. Ez a „hivatalos” verzió, amit elég nehéz bizonyítani, hiszen sok fajuknak igen rövid az ormánya, de sok fajuk nem is rejti el lárváit, hanem pl. a levelek felszínét hámozgatják, vagy ragadozók. Többrétű a csoport eredete, sok fajcsoportjuk specializált élőhelyi igényű, nem igazán képes elhagyni az élőhelyét, kifejlett bogárként rövid élettartamú, így adottak a feltételek az új fajok kifejlődéséhez. A Föld ormányosbogár faunájának össz fajszámáról a becslések nagymértékben szórnak, jelenleg nincs olyan szakember, aki akár csak kontinensek szintjén is átlátná a faunát. Európában például évente írnak le új fajokat, különösen a kevéssé feltárt régiókban, mint pl. a Balkán-félszigeten, vagy Makaronézia szigetvilágában.

Szénási Valentinnak nagyon köszönjük a sok érdekes információt és a segítséget a felfedezett faj megismerésében!