Fotók mutatják meg, miként károsítja az ember a környezetet
Ismertették a neves, Az Év Természetfotósa verseny néhány kimagasló képét.
58. alkalommal rendezik meg idén a Londoni Természettudományi Múzeum neves természetfotó-versenyét, a WildlifePhotographer of the Yeart (Az Év Természetfotósa). A szervezők a közelmúltban osztották meg a pályázat néhány kimagaslóan jó képét. A száz kiválasztott felvételből október 14-én nyílik majd kiállítás Londonban.
2022-ben 93 országból neveztek változatos korosztályokból, minden fotót anonim módon értékelt a szakértőkből álló zsűri. A különböző kategóriák nyerteseit és a végső győztest október 11-én ismertetik. „A világ legkiválóbb fotós tehetségei által készített száz fénykép kíváncsiságra, kapcsolódásra és csodálkozásra ösztönöz” – mondta Dr. Doug Gurr, a múzeum igazgatója. Mint hozzátette, a képek olyan módon mutatják meg az ember természeti világra gyakorolt hatását, ahogy a szavak képtelenek.
Az orosz Dmitrj Kokh a sarkkörön túli Koljucsin-szigeten járt, a területet 1992-ben hagyták el az emberek. Ezért lepődött meg, amikor mozgást észlelt, az elhagyott településen végül összesen 20 jegesmedvét számolt össze. A klímaváltozás nehéz helyzetbe hozza a ragadozókat, az állatok valószínűleg élelmet kerestek a romos házak között.
A portugál Jose Fragozo a természeti világ és az emberi infrastruktúra közti kontrasztot örökítette meg. A felvételén látható zsiráfot Kenya új, nagy nyomtávú vasútja mellett fotózta le. Az emberi infrastruktúra terjedése a világ számos pontján károsítja a vadállatok élőhelyét.
A finn Tiina Törmänen egy tavi búvárkodás során találkozott csapósügérekkel. A fotós minden évben alámerül, az elmúlt három esztendőben viszont csak elpusztult halakat látott. Bár képe egy szép tavi világot mutat meg, a felmelegedő vízben az algák burjánzása komoly fenyegetést jelent az élővilágra.
Az indiai Szrikanth Mannepur a fenntarthatatlan halászat pusztítását dokumentálta, képén kifogott vitorláskardoshal-félék láthatóak egy halpiacon. Globálisan a halállományok 85 százalékát érinti a túlhalászat.
Az amerikai Suzi Eszterhas egy kutya és egy lajhár találkozásáról készített felvételt. A lajhárnak sikerült átkelnie egy úton, de hogy elérje az újabb fákat, a földön mászva kellett tovább haladnia. Az állat megrémült a kutyától, az eb azonban részt vett egy lajhárvédelmi tréningen, így nem bántotta őt. A lajhárok élőhelyeinek pusztulása miatt egyre gyakrabban kényszerülnek a földre, ahol sokkal sebezhetőbbek.
Az új-zélandi Richard Robinson egy fiatal déli simabálnát örökített meg. A fajt Új-Zéland partjainál az 1800-as években az európai vadászok, majd az 1900-as években a szovjetek szinte kihalásig vadászták. Az állatok védelmének köszönhetően mára ismét nő a populáció.