Robusztus testű éjszakai lepke
A Zsófiapuszta határában található volt uradalmi majorság épületéihez több száz fából álló hársfasor vezet. A fák korát csak becsülni lehet, talán már százötven évesek is lehetnek. A napokban a fák törzsein gyakran megfigyelhető egy, amúgy éjszakai aktivitású, lepkefaj a hársfaszender (Mimas tiliae).
Az egész Földet benépesítő szendereknek kétezer fajuk él a világon, hazánk területén tizenkilenc fordul elő. Táplálkozásukhoz a hosszú pödörnyelvüket használják, azonban egyes fajoknak nincs pödörnyelve, ők nem is táplálkoznak. Testük erőteljes, áramvonalas felépítése a vándorló életmódhoz alkalmazkodott. Továbbá a robusztus testnek köszönhetően képesek egy helyben szitálni a virágok előtt hosszú ideig. A hernyóikat is könnyű felismerni annak alapján, hogy az utolsó szelvényen farokszerű toldalékot viselnek. Általában egy vagy két nemzedékük fejlődik ki.
A hársfaszender hernyója szépségével is felhívja magára a figyelmet: a test élénk zöld színezetű, oldalán hófehér csíkokkal, a farokszerű nyúlvány ragyogó azúrkék. A nőstény a hársfalevelek fonákjára helyezi el egyesével vagy párosával a petéit. A képünkön látható kifejlett lepke hossza négy centiméter körüli, rajzolatát és színezetét tekintve igen változatos. Egyes példányokon teljesen hiányzik a zöld szín. Előfordulnak barna színezetű egyedek is. Április végétől július közepéig repülnek.
A nappal megzavart lepkén egy érdekes tulajdonságot figyelhetünk meg, miszerint a szender erősen rezegtetni kezdi a szárnyait, ha megérintjük. A jelenség azzal magyarázható, hogy a robusztus testű állat, energiát gyűjt a repüléshez. A nappali pihenés alatt erre szüksége is van. Minél nagyobb egy szenderfaj, annál hosszabb ideig rezegteti a szárnyait a felszállás előtt.
Európa teljes területén elterjedt, az északi országokban is előfordul. Hazánkban jelenleg gyakori fajnak számít, így védelme nem indokolt.
Ősi génnek köszönhetik a pókok karcsú derekukat
A pókok teste a klasszikus szépséget idéző homokóra alakú, amelyet egy új kutatás szerint egy ősi génnek köszönhetnek.
Ez az egyik legszebb hangú énekesmadár
A nagy fülemüle hazánkból szinte teljesen eltűnt.
Magyarországon is láthatunk keselyűt
A fakó keselyű egykor jóval gyakoribb volt hazánkban, ma elvétve lehet vele találkozni.
Madarak terjesztik Új-Zéland egyes gombáit
A szarvasgombaféléket és néhány hasonló fajt világszerte emlősök terjesztik, ám Új-Zélandon nincsenek őshonos szárazföldi emlősök.
Ennek köszönhetjük a kaktuszok sokféleségét
Feltárták, miként alakult ki a kaktuszok alakban és méretben is igen változatos világa.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
