Hova lettek a grizzly ujjai?

2016-ban Clayton Lamb kanadai vadbiológus GPS-nyomkövetős gallért helyezett fel egy benyugtatózott grizzlyre, amikor észrevette, hogy egyik mancsáról 3 ujj hiányzik, számolt be a Science. Bár szokatlan volt, de nem váratlan, a grizzlyk ugyanis elég vad dolgokra képesek, könnyen megsérülhetnek. Hamarosan azonban további három grizzly került elő, ugyanilyen sérüléssel. Ez már több mint gyanús volt, így a szakember a kollégáival nyomozásba kezdett, és néhány évi munkával sikert értek el: kiderült, mi a tettes: sokkal kisebb prémes állatok számára csalétekkel ellátott csapdák. Mivel nyilván kevés grizzlyvel volt alkalmuk közelről megismerkedni a kutatóknak, feltételezhetően sokkal de sokkal több ilyen sérült állat lehetett a vadonban. A Wildlife Society Bulletin szakfolyóiratban számoltak be nemrégiben az esetekről, és a vizsgálatok eredményeiről, abban a reményben, hogy egy egyszerű változtatással hathatós javulást érhetnek el.

A kutatók felmérési területén kívülről is érkeztek információk hasonló, amputált mancs-ujjú grizzlykről, és az apránként gyülekező információk lassan vitték előre a nyomozást. A legszembetűnőbb az volt, hogy egyenes volt a csontokon látható nyom, ami rögtön mesterséges eredetre utalt. Valamiféle csapdára gyanakodtak, de először elképzelésük se volt arról, hogy miféle okoz ilyen sérülést.

Brit Columbia területén, ahol a grizzlykkel előfordultak az esetek, novembertől februárig tart a csapdázással végzett prémvadászat. A kis termetű, menyétszerű állatok megfogására készült, hús csalétekkel ellátott csapdákat régóta használják a prémvadászok, azonban az elmúlt évek során, hogy a csapda összecsapódásakor az állat azonnal elpusztuljon, egyre erősebbek kerültek ki az erdőkbe. Ezzel ugyan a menyétek elfogása humánusabbá vált (nem szenvedtek órákat vagy napokat az állatok a csapdákban), azonban míg a korábbi csapdát a grizzlyk simán lerázták a mancsukról, ezek az erősebbek már ragaszkodóbb típusúak voltak… Gyakorlatilag ez a típusú csapdázás minden olyan jellemzővel rendelkezik, ami a grizzlyt fogékonnyá teszi: a medvék kimondottan szívesen falnak húst, a mancsukkal piszkálnak-igazgatnak dolgokat, ráadásul a prémvadászszezon első részében még nem vonultak el téli álmukra sem.

Ahhoz, hogy igazolják a feltételezést a kutatók, e csapdákból négyet átalakítottak úgy, hogy ne tudjanak összezáródva sérülést okozni, és felerősítették őket fák oldalára, ahol a medve képes volt elérni. Minden csapdához kamerákat helyeztek ki, és két héten át figyelték az eseményeket: a medvék két csapdát is „elsütöttek”. Eztán más okból elpusztult medvék mancsait felhasználva az éles csapdákkal is végeztek vizsgálatokat, és ezekből kiderült, hogy a csapda összezáródása valóban egyenes sérülést okoz, és ha nem is töri el a medve ujjait, elzárja azokban a vérkeringést, így vagy elsorvad az állat sérült ujja, vagy, ami valószínűbb, maga rágja le azokat. A mérések alapján a csapdákat a medve nem képes kinyitni, így semmilyen módon nem tud megszabadulni tőlük, csak az ujjai árán.

A sérült medvéket nemcsak sajnálni kell a borzasztó esetek miatt, hanem további problémák forrásai is lehetnek, az emberekkel való konfliktusokban. Mivel sérült mancsokkal nehezebben boldogulnak a vadonban, ezért az ember közelébe kényszerülnek. Az első kutatásban talált 4 hiányzó ujjú medvéből 3 később emberrel konfrontálódott: egyiket le is lőtték, mivel megtámadott egy embert, egy másikat pedig befogtak és távolra szállítottak, mert egy farmon randalírozott.

Megoldás is születőben van azonban. A vadbiológusok ajánlásai szerint 2021 novemberétől Brit Columbia területén csak olyan csapdákat lehet kihelyezni, amelyekhez a medve nem fér hozzá, a csapda egy akkora dobozba kell kerüljön, amibe a menyét be tud sétálni, de a medvék mancsa nem fér be. Emellett kezdeményezték azt is, hogy a csapdázási szezon kezdetét tolják ki december elejéig, amikor a medvék már elvonultak, ám ezt a változást még nem valósították meg.