Ritkábban szülnek a déli simabálnák

A Curtin Egyetem kutatói egy őslakos közösséggel és számos más intézménnyel együttműködésben, az elmúlt 3 évtizedben végzett bálnamegfigyelések adatainak elemzése alapján úgy tűnik, rájöttek miért nem a várakozásoknak megfelelően nő a déli simabálna (Eubalaena australis) egyedszáma.

A kutatóknak számtalan izgalmas pillanatot sikerült megfigyelniük és megörökíteniük a felmérések során, így például a bálnák találkozását játékos fókákkal vagy delfinekkel, egy nőstényt két borjúval, illetve egy fehér színű borjút is láttak.

A megfigyelési program, ami 1991 óta tart, így ez a világ egyik leghosszabb tengeriemlős-megfigyelési projektje, különösen fontos a bálnák védelme szempontjából, ehhez pedig elengedhetetlen volt az itt élő őslakos csoportok munkája. David White, a Yalata Őslakos Közösség vezetője elmondta: „A védett, sekély, homokos öblök e partszakaszon ideális helyet jelentenek a májustól novemberig tartó ausztrál bálnaszezon során a párzás, ellés és a borjak gondozása, nevelése időszakára.”

Ezek az ideális helyszínek azonban lassan telítődnek, így a bálnák más, hasonló adottságú területeken is elszaporodhatnak. A Nagy-Ausztráliai-öbölben az 1980-as évek végén jelentek meg az első déli simabálnák. A faj egyedeit a fejük mintázata alapján kiválóan meg lehet különböztetni, ebben a szezonban a terület kisebb öbleiben egyenként számlálták meg az anya-borjú párosokat, s összesen 94 párost sikerült megfigyelniük a szakembereknek és a programban részt vevő önkénteseknek. Ez kisebb a vártnál, és szintén alacsonyabb létszámban érkeztek a területre a magányos felnőtt állatok, ahhoz képest, amire a történelmi trendek alapján számítottak.

A kutatást vezető Dr. Claire Charlton elmondta, hogy bár a déli simabálna egyedszáma háromszázról háromezerre nőtt Dél-Ausztrália környezetében, az elmúlt évek kisebb szaporulata aggodalomra ad okot. „Ahelyett, hogy 3 évente születne egy borjú, a többségüknek csak 4-5 évente lesz utódja” – mondta el a kutató. „Ismert, hogy a faj argentin, brazil és dél-afrikai élőhelyein ezt a születések közti megnövekedett intervallumot a klímaváltozás, valamint a bálnavadászat korszakából való lassabb regeneráció számlájára írták. Ezért is igen fontos megérteni, miként hat az emberi tevékenység és a klíma a faj szaporodására.”

Különösen fontosnak tartják, hogy a kontinens déli felét határoló Nagy-Ausztráliai-öböl megcélzott világörökség védelme töretlenül haladjon, hisz ezzel a bálnák is örök védelmet nyernének el. Emellett a bálnabölcsődék miatti védett tengeri területek külön is hangsúlyozott védelemmel óvhatnák a partok közelébe úszó anyákat és borjaikat.